Úszós módszernél az egyik alapvető dolog, hogy tisztában legyünk az előttünk elterülő mederfenék sajátosságaival és legfőképpen a vízmélységgel. A halakat általában a fenéken keressük, ezért a szerelék beállításánál szükséges tudnunk a vízmélységet. A mélység megállapításához célszerű egy hosszú waggler-úszót és mélységmérő békát használni, ami tulajdonképpen egy ólomsúly, amibe a horgot lehet akasztani.

Cikkünk előző részében összefoglaltuk a rakósbotos horgászathoz szükséges eszközöket, most rátérünk a bot begumizására és a szerelékek készítésére. A rakósbothoz különböző méretű és erősségű topsetek használhatóak, ezáltal széleskörűen alkalmazhatjuk az adott körülményekhez, víztípusokhoz és a várható halak méretéhez igazodva. Eredményesen horgászhatunk az apró keszegektől kezdve akár nagyobb méretű pontyokra, amúrokra és márnákra...

Cikksorozatunk elsősorban azoknak a horgászoknak szól, akik mostanában kezdték a rakósbotos horgászatot, vagy terveikben szerepel e horgászmódszer művelése. Nem szeretnék túlzott részletességgel belemerülni a rakósbotok történelmébe, a gyártási folyamatokra és a gyártás során felhasznált különböző alapanyagokra, inkább a módszerhez szükséges eszközökre és azok használatára, a szerelékek bemutatására és magára a rakósbottal való horgászatra helyezném a hangsúlyt...

A legtöbb horgász úszós készséggel kezdi el kergetni a halakat és sokan az első snecik, keszegek megfogása után sem szakadnak el ettől a módszertől. A kapás látványa külön élmény, a könnyű úszót kiemelő, vagy azzal gyorsan oldalra eliramodó és víz alá húzó hal megfogása bizony jobban megmarad az emberben, mintha alig észrevehető kis húzásokkal felakasztja magát a fenekező szerelék jókora horgára...