Állítólag az elsőt nem felejti el az ember, még ha egy kicsit régen volt, akkor sem. A halfogással is így van valószínűleg a többségünk, ha pedig az év első hala, akkor meg pláne. Az elmúlt hétvégén a körülmények összejátszása folytán igen mehetnékem támadt egy kis pecára. Néhány telefon után kiderült, hogy a Füzes-tó kivételével a többieken még jég van. Rácsörrentek tanult kollégámra, -„Spori” a Füzesen mozgolódnak a pontyok!

Lassan-lassan, de megérkezik a várva várt tavasz és vele együtt az olvadás is. Ennek több jele is látható. Az ornitológusok a gólyák és más éneklő madarak megjelenésével merik kijelenteni, hogy közel már a tél vége. A horgászok az ilyenkor megrendezett különböző horgászkiállatások idejével kötik össze. Ezekben az időkben már egy vérbeli pecásnak mondható sporttárs nem igazán tud megülni egy helyben.

Ősz van és nincs horgász aki ne tudná, ez a csukázás ideje. Mivel az időm kevés a munka mellett nem volt alkalmam kijutni a vízre az év ezen részében így alig vártam a megfelelő alkalmat. Össze is beszéltünk hárman, mert azt rebesgették, hogy lakhelyünktől csupán néhány kilométerre olyan helyre bukkant egyik barátom, amit az általa ott átéltek miatt csak így neveztünk amíg el nem jött az óra "csukaparadicsom".