Ígéretemhez hűen, itt a II. részben, időrendben haladva, a harmadik Harsányi utam történéseit igyekszem pontosan összefoglalni számotokra. Az első résszel kapcsolatban, sokan fordultatok hozzám, gyakorlati kérdésekkel, így azt ígérem, már itt a bevezető sorokban: aki elolvassa ezt az írást, konkrét és használható információkkal fog gazdagodni...

Az egész egy beszélgetéssel kezdődött. Ádám barátom mesélt egy olyan tóról, ahol megfogta az eddigi legnagyobb pontyát. Ezen az élménytavon (Kisváci horgásztó) csak úszós felszereléssel lehet horgászni, igazán szép és nagy halakat lehet szákba terelni. Gondoltam itt az idő meglátogatom ezt a tavat! Tavasszal vásároltam egy Daiwa Aqualite Power Match 390-et, gondoltam kipróbálom. Feltettem rá a Shimano Stradic harcifékes orsómat, amire kedvenc Colmic zsinóromat csavartam 18-as méretben, előkém pedig 16-os lett. Horognak egy nem túl nagy Prestont választottam.

Hányszor hallhatjuk, a különböző fórumokon keresztül horgásztársainktól, hogy Harsányban, könnyű megfogni a „nagypontyot”… Nos, ha csupán a beszámolókat, vagy a facebook-ot tanulmányozzuk otthonunkból, ráadásul, ha mindezt, az ország egy távoli pontján, kényelmes fotelunkban ücsörögve tesszük… talán, még igaznak is tűnhet a fenti állítás. Igaz, ami igaz: számos 15 kg. feletti és igen sok 20 pluszos hal „mosolyog” ránk a képeken, háttérben a Harsányi tóval… Megvallom őszintén, én magam is, egészen addig, ezen „naiv megfigyelők” táborába tartoztam, amíg el nem látogattam a nevezett vízterületre.

Vajon mi a jussa a fogcsikorgató hidegtől zúzmarás, billegő dunai köveken bukdácsoló horgásznak? Vajon mi ösztönzi arra, hogy az embertelen körülmények ellenére is napról-napra a folyóparton érje őt a naplemente, miközben veresre csípett, fagyott arccal bámulja a víztükröt, hatalmas vattacukrokat fújva a mardosó téli levegőbe? A környezete bolondnak tartja, de ő fittyet hány rájuk, mert ott várja őt, oda csalogatja a lehetőség, hogy horogvégre kerítse a hőn áhított csúcsragadozót, amelyet az enyhe hónapok elérhetetlenné tesznek számára. Bizony keserű kenyér a parti süllőhorgász élete... míg a csónakos sporik a mederben kutakodva szebbnél szebb sárkányok nyomába erednek, a köveken toporgó pergetőnek nem marad más, mint a kitartás. Várni a pillanatot, mikor a nagyok végre elérhető távolságba kerülnek és eljön az ő ideje...

Nagy örömünkre szolgál bejelenteni, hogy idén is megrendezésre kerül a tavalyi évben is igen jó hangulatban lezajló: PATAKPART-ZÓNA PONTYFOGÓ KUPA!

Ismét egy rohanós vasárnapi peca! Kezd már ebből „elegem” lenni! Mármint abból, hogy ilyenkor, folyton, málhás lóként érkezek, és mindezek tetejébe, már a bepakoláskor azon gondolkodhatok, hogy ezt a sok cuccot, hamarosan, ki is kell majd pakolnom... De jó lenne már egyszer végre, nyugodtan végig horgászni legalább három napot, sóhajtok magam elé, miközben elindulok a tó irányába…