Volt már olyan az életetekben, hogy nagyon elterveztétek, hogy mi és hogyan fog történni a másnapi horgászaton, aztán még sem úgy sikerültek a dolgok? Ilyenkor a legnagyobb feladat, kitalálni mi és miért nem működik, valamint rájönni, hogy mi és miért működik. Ezeket a miért-eket a legnehezebb megválaszolni, pedig pont ezek visznek előre. Ne hagyjuk magunkat becsapni olyan önámításokkal, hogy nincs itt hal, most nem eszik, ilyen-olyan frontbetörés van vagy, hogy a légnyomással vannak gondok. Ezek a kifogások azért veszélyesek, mert megnyugtatnak minket és innentől kezdve nem keressük a megoldásokat. A csapattársammal, Dáviddal már számtalan kihívással néztünk szembe, amelyek folyamatos továbbgondolásra és kísérletezésre sarkalltak minket.

A karácsony szinte úgy múlt el, hogy meg sem álltam. Na jó, a családi körben eltöltött nyugodalmas órák, az otthon melege, békét hoztak valamelyest kavargó lelkembe. Azonban, december 25-én már újra a vízen, vagyis a Tisza folyó partján voltam! Apámmal makacsul kerestük a menyhalakat, de mindhiába… A váratlan, és azóta is tartó, évszakhoz képesti enyhe idő, nem hozta meg a szerencséket. Ott, az agyagos partoldalban, a gyönyörű folyó parton – megmondom őszintén - nem is bántuk annyira, hogy nem fogunk…

Madár szó nélküli, ködös, párás hajnalok jelzik, bizony vége van a nyárnak. A gyengélkedő délutáni nap fénye megvilágítja, a gyönyörű színekbe öltöztetett közeli erdők és parkok, öreg fáinak megmaradt lombját. Csalafinta szél űz gúnyt a lehullott, kiszáradt, rozsdabarna levelekkel, melyek horgász bakancs alá kerülve, roppanva törnek szét... Ez az összkép sokaknak az elmúlást, a hosszú hideg tél kezdetét jelenti. Nekünk, dunai márna horgászoknak azonban ez az időszak az év csúcspontját jelentheti...

Kikből lesznek a specialisták? Kikből lesznek a hosszú távon eredményes horgászok? Kik válnak egy-egy módszer szakértőivé? Azt gondolom nem tévedek, ha azt mondom: azokból akik a legtöbbet teszik érte... Látva egy-egy horgász folyamatos sikereit, olykor mindannyian elgondolkodunk azok okain. Hogy csinálja? Szerencséje van? Úgy vélem a szerencse, nem más mint az akarat találkozása a lehetőséggel! A szerencse tehát nem önálló életet él. Annak adataik meg, aki - mint említettem - tesz is érte! Az alábbi sorokon keresztül kövessétek Ti is nyomon, Toman Áron barátom nem éppen szokványos kalandjait nagy figyelemmel. Áronban, olyan elszánt feeder horgászt ismertem meg, akinek akaratereje, érdeklődő, örökké fejlődni akaró, és képes karaktere, példaértékű lehet mindannyiunk előtt. Black Cap

Horgászpályafutáson során megfordultam jó pár vízen, de a Tisza ez idáig valahogy mindig kimaradt az útitervből. Hallottam meséket, olvastam történeteket a halakban bővelkedő szőke folyóról, de a nehezen áthidalható távolság miatt sosem jutottam el a lassan csordogáló folyam partjára. Rendkívüli módon izgatott lettem tehát, mikor körvonalazódni látszott egy Tisza-Tisza tavi hétvége ötlete, melyet Andás barátommal október derekára ütemeztünk be naptárunkba. Az elhúzódó vénasszonyok nyara kitűnő lehetőséget kínált egy csónakos kősüllő vadászatra a kiskörei tározó alvízének homokzátonyai között. Pocsai Pisti és Turza András, helyi partizánok társaságában vágtunk neki a tiszai kavicsok becserkészésének. És mint végül kiderült, bizony nem hiába tettük meg ezt a hosszú utat, a felénk oly ritkán horog végre kerülő, gyönyörű kősüllőkért.

Fogadjátok szeretettel hagyományos Újévi köszöntőnket!