A napokban volt időm és alkalmam hozzájutni, áttekinteni munkahelyem több évtizedre visszanyúló, horgászmagazin gyűjteményét. Az akkori cikkeket olvasva és a képeket nézegetve rájöttem, milyen sokat fejlődött pozitív irányba a sporthorgászat. Összehasonlítva a napjainkban megjelenő képes írásokat és az akkori horgászok (egykori mentoraink) cikkeit, azoknak képanyagát, bizony mutatkoznak "üdítő" különbségek....

A szokásostól eltérően más helyen és napszakban próbálkoztunk a harcos bajszosok becsapásával. Az ősz beálltával a víz és a levegő hőmérséklete igencsak lehűlt, ez indokolttá tette, hogy akár nappal is megpróbáljuk a vélhetően egyre nagyobb csapatokba tömörülő halakat, a mélyebb részeken is megkergetni. Ennek megfelelően reggel 9-kor az előzőekben megbeszélt helyen találkoztunk Józsival, majd Rezső barátunk támpontjai alapján próbáltuk kiválasztani a legmegfelelőbb helyet...

Az idei ősz alkalmával kiemelt figyelmet szenteltem csukás horgászataim során a természetes vizeknek, hiszen számomra jóval nagyobb kihívást jelent vad környezetben becserkészni egy-egy ragadozóhalat, mint egy csúfolt teknőben várni a nagy valószínűséggel bekövetkező kapást. Itt utána kell járni a zsákmánynak, ismerni kell szokásait, búvóhelyeit. Nem elég csupán csónakkal ráállni a tuti törésre és cserélgetni a műcsalikat. Bizony, ez az árkon-bokron átverekedős, hosszú kilométereken át gyalogolós, küzdelmes cserkelő peca az egyik kedvenc módszerem, ha pergetésről beszélünk. Miután túl vagyunk az idei második sikeres Tisza tavi horgászaton, úgy döntötten hogy sorra járom a számomra érdekes Duna és Tisza holtágakat, kihasználva a november végébe nyúló nyár kínálta kellemes időszakot. Tudtam, ilyen körülmények között meg kell dolgozni keményen minden halért, de az emberiséget ugye mindig a kihívások viszik előre... :o)

Napjaink meghatározó témái között, sűrűn találkozhatunk az etetőhajók létjogosultságát, azok különböző típusait és tulajdonságait érintő gondolatokkal. Számos beszámoló és teszt látott már napvilágot az interneten, amelyből kedvünkre "okosodhatunk" ezeknek a szerkezeteknek a pozitív és negatív paramétereiről. Bizonyára mindenki elgondolkozott már - botjai mögött a parton állva, kapásra várva - hogy vajon mennyire segítené, a saját maga horgászatát egy ilyen vízen járó szerkezet alkalmazása. Egy biztos: a technika fejlődése a horgászsportot is oly mértékben kezdi átalakítani, amely ha jól bánunk vele, nagyban sikerre viheti a horgászatainkat! Az alábbiakban Dajka Gábor horgásztársunk, első, etetőhajós horgászatának tapasztalatait osztja meg az olvasókkal...

Volt már olyan az életetekben, hogy nagyon elterveztétek, hogy mi és hogyan fog történni a másnapi horgászaton, aztán még sem úgy sikerültek a dolgok? Ilyenkor a legnagyobb feladat, kitalálni mi és miért nem működik, valamint rájönni, hogy mi és miért működik. Ezeket a miért-eket a legnehezebb megválaszolni, pedig pont ezek visznek előre. Ne hagyjuk magunkat becsapni olyan önámításokkal, hogy nincs itt hal, most nem eszik, ilyen-olyan frontbetörés van vagy, hogy a légnyomással vannak gondok. Ezek a kifogások azért veszélyesek, mert megnyugtatnak minket és innentől kezdve nem keressük a megoldásokat. A csapattársammal, Dáviddal már számtalan kihívással néztünk szembe, amelyek folyamatos továbbgondolásra és kísérletezésre sarkalltak minket.

A karácsony szinte úgy múlt el, hogy meg sem álltam. Na jó, a családi körben eltöltött nyugodalmas órák, az otthon melege, békét hoztak valamelyest kavargó lelkembe. Azonban, december 25-én már újra a vízen, vagyis a Tisza folyó partján voltam! Apámmal makacsul kerestük a menyhalakat, de mindhiába… A váratlan, és azóta is tartó, évszakhoz képesti enyhe idő, nem hozta meg a szerencséket. Ott, az agyagos partoldalban, a gyönyörű folyó parton – megmondom őszintén - nem is bántuk annyira, hogy nem fogunk…