Néhány óra, egy fél nap is, amit hobbinkra fordítunk, fel tudja pezsdíteni a horgászember életének állóvizét! Persze benne van a pakliban, hogy nem tudunk aznap "csodát" tenni. Mit tehetünk ilyenkor? Egyszerűen vissza kell menni!

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy szép halakat fogjak szép helyen. Ezért a horgászatra szánt időmet gyakran igyekszem olyan helyeken eltölteni, ahol a halak méretét háttérbe szorítja a környezet. Persze a festői természet sokszor ringatja nagy halak illúziójába az embert, az esetek többségében mégsem erről szólnak ezek a horgászatok. Ha el tudjuk engedni a zsinórszaggató pontyok gondolatát, életünk legcsodásabb élményeivel gazdagodhatunk…

Szinte félig sincs a húzós kocsi, könnyedén pattogva veri fel a hajnali csendet a nyirkos talajú parton haladva. Egy táska, egy bot, egy orsó, egy ülő alkalmatosság, halkímélő eszközök, most bőven elég lesz. Ritka pillanatok egyike. Hiányérzetem azonban alaptalan, a mostani módszerhez minden adott, már csak az itteni óvatosan kapó, de robusztus halakat kellene valahogy becsapni... Talán ez lesz az eddigi legnehezebb horgászatom...

Már majdnem véget ért a kérészek repülése. Nem mondom, hogy nem láttunk már nagyobbat, de ígéretesnek tűnő virágzás volt az idén. Állítólag ilyenkor nem érdemes a vízre menni, hiszen minden hal a felszínen röpködő, vergődő „bogarakat” szedi össze, és addig esznek, míg pukkadásig telve várhatják a következő esti lakomát. És valóban! Esténként megannyi halmozgás közepette sokan csapódnak be és próbálnak szerencsét. Általában sikertelenül. De nem úgy napközben! Ha jól választunk napszakot mindent a rendes kerékvágásban találunk. Egy ismerősöm keltette fel érdeklődésemet, miszerint az egyik kedvelt Szolnok fölötti folyószakasz kong az ürességtől. Már ami a horgászokat illeti…