Megszokott és természetes dolog, hogy a horgászok hétvégéken kelnek útra, keresik fel a vizek partjait, egész napos, vagy akár teljes hétvégés halfogás reményében. A dolgos hétköznapok után szinte alig várja az ember, hogy kijusson az oly vágyott közegbe, egyetlen hátránya ennek, hogy a halban gazdag horgászhelyeken szinte már hajnalban megkezdődik a harc... Ki fog bejutni, ki ül a legjobb helyre...

Az előző részekben megismertük a Tiszát, mint alapvető életteret, körbejártuk az eredménnyel kecsegtető folyóvízi horgászhelyeket és megismerkedtünk a legfontosabb eszközökkel, kiegészítőkkel, amelyekkel sikeresen vehetjük fel a versenyt a Tiszai pontyokkal. Hosszú évek óta kísérletezek a különféle végszerelékekkel és keresem azokat az etetési megoldásokat, amelyekkel a sokszor „rohanó” folyón is eredményes lehetek.

A Dunai horgászat rendkívül nehéz és kiszámíthatatlan. Van, mikor a folyó elhalmoz minket élményekkel, van mikor napokig egyetlen kapás nélkül töltjük el szabadidőnket köves, sóderos partján. Rendkívül nehéz, sőt szinte lehetetlen kiismerni az ős folyamot, hisz itt az eredményesség nem csupán az évszaktól, napszaktól, időjárástól, de a víz magasságától, zavarosságától is nagyban függ. Az sem mindegy, hogy éppen apad, vagy árad a folyó, mert egész más lehetőségeket tartogatnak számunkra ezek a jelenségek. Általában az ember megérzéseire kényszerül hagyatkozni, amik vagy bejönnek, vagy nem. Hosszútávon azonban ezek a megérzések a kitartó horgász számára egyre gyakrabban hozzák meg a várva várt eredményt.

A legtöbb amur pontyozás közben, járulékhalként kerül horogvégre. Általában a ponty is felveszi azt a csalit, amit az amur, de ha kifejezetten a növényevők a célhalaink ki kell hagynunk a már megszokottá vált hallisztes pelleteket és etetőanyagokat a felhozatalból. Az alábbi kis áttekintés talán ad egy kis segítséget a csaliválasztáshoz!

Már régóta terveztünk egy újabb nagyhalas horgásztúrát, amely a májusi sikereket felidéző élményekkel ajándékozhat meg minket. Nem gondoltuk azonban, hogy ez a már annyira várt program, a nyár talán legperzselőbb hétvégéjére fog esni. A jósolt kánikula és a 38 fokos hőmérséklet ismeretében, talán balgaságnak tűnt a Római tó gáti szakaszát választani horgászhelyül, hiszen itt a közelben sem egy épített horgászállás, sem egy kóbor fa nem található, ami árnyékával menedéket nyújtana a kíméletlen napsugaraktól.

Hiába a gondosan kiválasztott bot és orsó, a minőségi aprócikkekből összeállított végszerelék, a távoli dobás, ha a kosarunkba töltött etetőanyag állaga nem felel meg az elvárásainknak: nem bont elég gyorsan, hogy horgászhelyünkre hozza a halat, elnyújtva ezáltal a kapáshoz szükséges időt, vagy épp ellenkezőleg, már vízközt kihullik a kosárból, felhőt képezve süllyed le, a horgászhelyre vonzva a sneciket és egyéb vízközt járó apróságokat.