Amikor huzamosabb ideje nem kapunk érdeklődést pikkelyes barátaink felől és a tétlen percek kínos lassúsággal telnek felettünk, ideje váltani… A modern feeder horgászatban szerintem az (is) rendkívüli fontosságú, hogy törekedjünk igen aktívan megélni a horgászatra szánt időt. Értem ez alatt a végszerelék változtatások gyakoriságát - persze csak akkor, ha nem jön a hal – és a meghorgászandó távolság, irány, stb. ésszerű variálását. A lentebb bemutatott rövid előkés szerelék már sokszor „mentett” meg, amikor semmire nem volt kapás.

A nyári fárasztó és a kora őszi első esős napok után szeptember 19-én találkoztunk Dorogon a LógaTón, hogy kicsit kifújjuk magunkat és egy baráti versengésben összemérjük „mesterségünkbeli” jártasságunk. Az összejövetel „atyja” ezúttal (is) Wohner Sanyi volt, akinek ezúton is köszönettel tartozunk a kiváló szervezésért és a meghívásért! Lajossal, a bátyámmal most első ízben vettünk részt ezen a találkozón, képviselve a Horgász-Zóna kft-t.

Ebben a sorozatban (6 rövid kérdésen keresztül) olyan hazai horgászokat mutatunk be, akiknek a horgászathoz való hozzáállása kiemeli, érdekessé teszi személyüket a mindenkori olvasó számára. Az érdeklődő, gondolkodó szemléletmódjukkal mindenki számára tanulságokkal szolgálnak, tapasztalataik, egyéni látásmódjuk karaktert teremtő.

Az egyik legnagyobb édesvízi rablóhal. Nagysága és harciassága miatt sokan szenvedélyesen horgásszák, egyre várva életük nagy fogását. Nyílszerű testformáját semmilyen más európai édesvízi hallal nem lehet összetéveszteni, tökéletesen alkalmazkodott a ragadozó életmódhoz. Álcázó színei, kiváló látása, áramvonalas alakja és úszóinak elhelyezkedése, aminek köszönhetően támadása rendkívül gyors, mind hozzásegítik vadászsikereihez.

Az elmúlt esztendő sajnálatos eseményeinek kapcsán, ha mostanság horgászberkekben elhangzik a neszmélyi Duna neve, minden horgász gereblyéző rabsicokról készült videókat, kifilézett halakat mutató fotókat lát maga előtt. Ha lehunyom a szememet, elém egész más kép tárul. Látom a neszmélyi holtág buja ősvadonnal körülölelt csillogó vizét, melynek mozdulatlan tükrét időről időre megtörik a küszöket hajtó balinok rablásai. Számos szép emlék köt ide engem, hiszen már hosszú évek óta járjuk, az egyik felén zárt öböl mesés partjait.

Nagy a víz… zavaros még, mondogattuk egész nyáron… majd ősszel jó lesz, meglátod… de, NEM! Az internetes vízállásjelentés napról napra keserített… Már szeptember elejét mutatta a naptár, mikor Apámmal lesz, ami lesz alapon lementünk a folyóra. Ember a parton alig, érthető okokból: plusz 100-as kisköre alsón mért vízállás fogadott, zavaros vízzel. Hát ez már tényleg nem lehet igaz, ilyen lehetetlen állapotokkal még a legtapasztaltabb Tiszai horgászok is régen találkoztak.