Az előző részekben megismertük a Tiszát, mint alapvető életteret, körbejártuk az eredménnyel kecsegtető folyóvízi horgászhelyeket és megismerkedtünk a legfontosabb eszközökkel, kiegészítőkkel, amelyekkel sikeresen vehetjük fel a versenyt a Tiszai pontyokkal. Hosszú évek óta kísérletezek a különféle végszerelékekkel és keresem azokat az etetési megoldásokat, amelyekkel a sokszor „rohanó” folyón is eredményes lehetek.

Folytatjuk a folyóvízi horgászat fogós végszerelékeit bemutató sorozatunkat. Régi dolog, amiről most szó lesz, de mindenképp ismerned kell, a folyóvízi horgászat alapeleme ez a szerelék!

Retro? Lehet, de ha elkezdesz így horgászni a folyókon olyan élményekben lehet részed, amelyet nem tud megadni az etetőkosaras, feederbotos peca.

A minap egyik horgász ismerősöm arról panaszkodott, hogy a Tisza bizonyos részein lehetetlenség pergetni, mert állandóan hatalmas busatestekbe akad a könnyű pergető cucc műcsalija. Egyből megkérdeztem a sráctól, hogy akkor miért nem busára horgászik, ha annyi van ott belőle. Válasza a szokásos volt: „Én nem szoktam gereblyézni!”

A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet.