A folyóvíz nehéz terep. Árad, apad, zavarosodik, majd újra letisztul. Állandó partformáló hatással bír, igazából megismerni – mondják - egy élet is kevés… A feederbotok igazi lételeme a folyóvíz, hosszuk, felépítésük, dobósúlyuk igen alkalmassá teszi őket az áramló vizeken történő horgászatra.

Valahogy a nyár sem az igazi már, sóhajtok fel és a hőmérő higanyszálát kémlelem újra. Harmincnyolc és fél fokot mutat. Ez még rendben is van, de a közben rendszeresen kitörő viharok iszonyatos erővel dühöngenek, mintha ezzel jelezné a természet: nincs minden rendben… Koránt sincs! A város izzik, az emberek egykedvűen „vánszorognak” ide-oda, míg a szerencsésebbek valószínűleg vakációjukat töltik valahol, távol a fővárostól. Egy erős kávé után - amitől persze újra hőhullámok öntenek el – de végre már, fokozatosan kiélesedő gondolatok közepette, az M3-as autópályán tempósan haladok hazafelé. Amikor a hatvani lehajtót elhagyom, a rádiót lehalkítom, a múlt heti horgászat élményei jelennek meg a gondolataimban. Hogy is történt…?

A süllő horgászatát körüllengő titokzatosság, a fajtára jellemző rejtőzködő életmód, sokunk számára teszi nemes ellenféllé e pompás ragadozót! Fogása álló és folyóvízen is remek kihívás, sportos, horgászemberhez méltó tevékenység. Jelenleg, ( 03.01-04.30) tilalmi ideje tart e halfajtának... addig is, olvassátok el Darabos Tamás szakírónk tollából, az alábbi történetet. Íme...

Nagy a víz… zavaros még, mondogattuk egész nyáron… majd ősszel jó lesz, meglátod… de, NEM! Az internetes vízállásjelentés napról napra keserített… Már szeptember elejét mutatta a naptár, mikor Apámmal lesz, ami lesz alapon lementünk a folyóra. Ember a parton alig, érthető okokból: plusz 100-as kisköre alsón mért vízállás fogadott, zavaros vízzel. Hát ez már tényleg nem lehet igaz, ilyen lehetetlen állapotokkal még a legtapasztaltabb Tiszai horgászok is régen találkoztak.