38 óra csupán... és mégis mennyi tapasztalat, mennyi élmény és szép hal. Ezúttal egy számomra teljesen új tavat látogattam meg, ahol nehezen kapásra bírható halak, szép környezet, szeles időjárás, és jó társaság várt reám. Nem túlzok, ha azt mondom: Tokajba vissza kell még térnem! 

Horgássz te is bátran akadós terepen, fákkal övezett partszélben, ágakkal átszőtt sekélyesben! Igen nehéz feladat, de nem megoldhatatlan... Ehhez próbálok néhány tippet adni, és kedvet csinálni a saját tapasztalataim alapján!

Az utóbbi időben egyre több helyen tiltják be a fonott dobóelőke használatát, ami sok horgászt egy új kihívás elé állított: monofil főzsinór összekötése a monofil dobóelőkével. Ami azért közel sem annyira egyszerű feladat a mai aprógyűrűs feeder spiccek esetében.

Van az évben egy-két kivételes nap, amikor minden összejön! Ilyenkor szép az idő és sorban jönnek a halak, működik a kigondolt taktika és remekelnek a csalik.  A horgászember szíve nagyot dobban, megtelik örömmel és meg kell mondjam: ez a márciusi nap pont ilyen volt számomra! Utam egyik célja a Rod Hutchinson Monster Crab csalik tesztje volt, és a tapasztalataimról az alábbi sorok kalauzolják el a kedves olvasót…

Kár volna tagadni: izgatott voltam, minden gondolatom, a horgászat körül forgott. Épp, hogy csak elkezdődött a március, de már nagyon menni akartam. Táskáimban új csalik, mellettem pedig régi cimborám Henrik, akivel egy, a fővárosi horgászok álltal igen sűrűn látogatott és közkedvelt, mintegy 25 hektáros, vadregényes tározóra indultunk...

Persze, hogy türelmetlenül vártam, hogy végre a vízparton legyek. A jégpáncél pár hetes diadalmaskodása után, végül megadta magát, és be kell valljam, már nagyon vártam, hogy újra kedveceim után kutakodhassam. Az éjszakai mínuszok még nem szüntek meg, de nappalra már 5-6 fokot jósoltak, erős széllel... na ná, hogy elindultam!