Amikor huzamosabb ideje nem kapunk érdeklődést pikkelyes barátaink felől és a tétlen percek kínos lassúsággal telnek felettünk, ideje váltani… A modern feeder horgászatban szerintem az (is) rendkívüli fontosságú, hogy törekedjünk igen aktívan megélni a horgászatra szánt időt. Értem ez alatt a végszerelék változtatások gyakoriságát - persze csak akkor, ha nem jön a hal – és a meghorgászandó távolság, irány, stb. ésszerű variálását. A lentebb bemutatott rövid előkés szerelék már sokszor „mentett” meg, amikor semmire nem volt kapás.

Lassan elülnek már a Mindenamifeeder Szuperkupa utórezgései is, ezzel együtt azonban az ott szerzett tapasztalatok is kikristályosodtak. Mostani témánk a feederezés emberi aspektusa, azok a dolgok, amiket kívülről nem látni… Biztos sokakat érdekel, min gondolkoznak, hogyan érzik magukat a versenyzők a verseny előtt és alatt. Mivel erről azért sajnos keveset olvasni, mintegy „hiánypótlásként”, megkérdeztük házi versenyzőinket, meséljenek egy kicsit a függöny mögötti dolgokról… A Horgász-Zóna csapata szektorgyőzelemmel a végső 3. helyet szerezte meg a Rab tavon rendezett Mindenamifeeder Szuperkupán.

November van... A nemrég még gyönyörű sárgás, vöröses színekben pompázó fák levetett ruhája, immáron eső áztatta, puha avar szőnyegként borítják az erdők talaját. A csupasz ég felé meredő fák ágai, melyekről egykor erőtől duzzadó, méregzöld levelek árnyékából, csodás hajnali madárfütty szólt, most csupán hangoskodó éjfekete madarak hadának ad estére szállást. Kéményekből felszálló füst illata fűszerezi be a környező kihalt, sötét utcák hűvös levegőjét. Kései órán cipőm talpának halak kopogása töri meg csupán a csendet, ahogyan sietősen lépkedek hazafelé az utcák kövén. Gondolataim messze járnak, valahol a nyár derekán, Dunai márna fogások emléke csal mosolyt, a kabát gallér takarta arcomra. Másnapra pecát tervezek...

Üdvözlet mindenkinek, Toman Áron vagyok Verőcéről. Egy éve feederezek aktívan és néha talán már túl megszállottan is... Ebben az írásban, itt a Horgász-Zóna „hasábjain”, szeretném nektek bemutatni, egy horgászatom élményein keresztül, az Akasztói horgászparkot, ami bő fél év alatt megannyi 10 kiló feletti ponttyal ajándékozott meg.

Ígéretemhez hűen, itt a II. részben, időrendben haladva, a harmadik Harsányi utam történéseit igyekszem pontosan összefoglalni számotokra. Az első résszel kapcsolatban, sokan fordultatok hozzám, gyakorlati kérdésekkel, így azt ígérem, már itt a bevezető sorokban: aki elolvassa ezt az írást, konkrét és használható információkkal fog gazdagodni...

Lezajlott a horgászkiállítás. Én március 5-én (pénteken) látogattam el a rendezvényre. Pár szóban vázolnám az ott tapasztaltakat, aztán rátérünk a lényegesebb részre. Elsőként ami szembetűnt a Gyömrői útról bekanyarodva a parkolók felé, hogy bár csak tizenöt perce nyíltak az ajtók, de már nehezen lehetett helyet találni az autónak. Amit viszont örömmel tapasztaltam, hogy egy autóval több ember érkezett és nem a pesti forgalomban tapasztalható -egy ember egy autóban- stílusban jelentek meg. Amikor beléptünk az ajtón, egy erős nosztalgia hangulat lett úrrá rajtam, mivel pont ugyanaz a kép tárult elém, mint egy évvel ez előtt.