Amikor bizonytalan, tétova mozdulattal megválik leveleitől a kert egy-egy öreg fája, érzem, tudom, indulnom kell! Ilyenkor még a munkahelyemen is legtöbbször ébren álmodozom...Fenemód bizsergető érzés fog el egy jó kis csukahorgászat után! Igaz ez akkor is, ha legtöbbször a zord és hideg őszi szél ébreszt fel csupán "álmomból" a csónak farában. Ilyenkor ha tehetem, ellátogatok kedvenc holtágaimra és persze a Tisza-tó(főként a régebbi időkben) csukásabb területeire.

Nem tudom mások hogyan vannak vele… különös dolog az, az ember életében amikor tudja mi fog történni. Vannak a világon bizonyított, mégis az ember által - egyelőre legalábbis –megmagyarázhatatlan jelenségek. Ilyen pl. a telepátia, amikor valakire szeretettel gondolunk és a legnagyobb természetességgel vesszük tudomásul, hogy a pillanat erejében a bennünk megfogalmazódott másik ember már mobilunk képernyőjéről néz ránk, mert úgy érezte éppen abban a pillanatban kell telefonálnia.

„Ott álltam a vén folyó mellett, emlékszem, kezem a levegőben a Te arcod formálta… A felszálló hajnalban, vártam… ezt, miért nem mondtam el akkor Neked? Ezen tűnődtem, a víz énekelt, vállalom, így lettem személyed és a folyó rabszolgája… Lehetne-e újra? Várhatnám-e megint a fénysugár hajnali ébredését Veled?

Ősz van és nincs horgász aki ne tudná, ez a csukázás ideje. Mivel az időm kevés a munka mellett nem volt alkalmam kijutni a vízre az év ezen részében így alig vártam a megfelelő alkalmat. Össze is beszéltünk hárman, mert azt rebesgették, hogy lakhelyünktől csupán néhány kilométerre olyan helyre bukkant egyik barátom, amit az általa ott átéltek miatt csak így neveztünk amíg el nem jött az óra "csukaparadicsom".

Forrás: Körös-Horgász Szerző: ifj. Tószögi György (a szerző engedélyével)