Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba
Húsz évem a Tiszán…
2015. február 09.
Nagy Róbert

HÚSZ ÉVEM A TISZÁN…

Piszkosfehér „zsiguli” erőlködik fel a gátoldalon. A „túloldal” egy más világ… Kedvesen köszönnek a hatalmas nyárfák, ők azok, akik évszázados titkokat őriznek, emberi sorsok élő, de néma „krónikásai”. Szelíd árnyékukban pihen meg végül a megpakolt autó és annak utasai...
Huszonkilenc…
2015. február 03.
Nagy Róbert

HUSZONKILENC…

Ülök az autóban, egyedül vagyok. A megkopott ablaktörlőgumim monoton „puffogása”, valamint a mogorva, ejtőernyősökként érkező, kövér esőcseppek, lassan, de egyre biztosabban kezdenek ütemet diktálni az agyamnak. Tudom, érzem, indulnom kellene már, de kimondhatatlanul tompának és erőtlennek érzem magam hozzá. Gondolataim, egész máshol járnak, időről időre visszatérve ahhoz a naphoz, amely mélyen belevésődött az emlékeimbe…
Az ösztön szerepe és jelentősége a horgászatban
2015. január 15.
Nagy Róbert

AZ ÖSZTÖN SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HORGÁSZATBAN

Az elmúlt években sokat töprengtem azon, hogy vajon, mitől lesz valaki az átlagnál eredményesebb horgász. Gyakran teszem fel magamnak a kérdést: mik azok a külső és belső tényezők, amelyek alapjai lehetnek a sikeres halfogásnak? Egy biztos: urbanizált világunkban nagymértékben megváltoztak a horgászati lehetőségek és szokások. A szűkös szabadidő és az ezzel szorosan összefüggő stresszes életmód, új irányvonalat szab a horgászsportunknak is...
Gondolatok a horgászatról…
2014. december 29.
Nagy Róbert

GONDOLATOK A HORGÁSZATRÓL…

...Sokat gondolkodtam már rajta, vajon honnan jön a vágyakozásom a halfogás után? Az évek alatt, végső soron, arra a megállapításra jutottam, hogy már nem keresem e kérdésre a konkrét válaszokat. Egyszerűen csak csinálom, viszem a „keresztet” magammal nap, mint nap...
Ökörnyál…
2014. október 15.
Nagy Róbert

ÖKÖRNYÁL…

Azzal kezdeném, hogy bevallom, hirtelen már azt se tudom, hogy hogyan kell megcímezni ezt a fránya borítékot. Bélyeg is kell rá majd persze, de kezdjük csak az elején: a bal felső sarokba a címed kerül, aztán jobbra le, majd a sajátomat kell írnom! Levélpapír dukál, na meg rendes toll, milyen „fura” dolgok ezek manapság… Nézzük csak tovább! A betűket lassan formálom a papírra, a gondolataim már régen messze járnak, miközben az izgatottságtól, kissé dőlnek a soraim…
Emlékül…
2014. július 31.
Nagy Róbert

EMLÉKÜL…

Gabi őszinte leszek Veled! Egy darabig töprengtem, vajon lehetek-e megfelelő személy arra, hogy ebben a pár sorban szóljak rólad… Idézni akartam valami nagy írótól itt e sorok elején, aztán rájöttem, hogy ez sokkal személyesebb dolog kettőnk között! Olyan gyorsan történik minden! Gyorsan és nem mindig úgy, ahogy azt szeretnénk… Engem nem hagy nyugodni a gondolat… Két hete még… Most meg itt várunk hiába…! Várunk a haverokkal, igen, várunk a vízparton! Hétvégén, megyünk horgászni! Ugye tudod? Gabi ugye tudod? Nem mondhatsz nemet…
A hobbid a szakmánk! Tetejére