Ezt a kirándulást, már jó ideje tervezgettük Hoványi Attila barátommal. Sokat voltunk már horgászni egy társaságban, de valahogy, az igazán közös, „egymás mellett ülős, beszélgetős” peca, ez eddig még elmaradt. Attila sokat jár be hozzánk, a szaküzletbe, és ilyenkor, mindig jó híreket hoz, a saját egyesületi vize felől. Adva is volt tehát a terv: ha időnk engedi, irány a Patakpart horgászegyesület kezelésében levő, „újságírók tava”!

Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.

Úgy látszik a természet újra megtréfálja a vízpartra kilátogató novemberi pontyhorgászokat... Ragyogó nappalok majd ködbe burkolózó párás éjszakák és nyirkos hajnalok köszöntik az ilyenkor is parton levőket...

Alapos előkészületek után, állandósuló horgásztársammal, Toman Áronnal szálltam autóba, hogy egy számomra, ezidáig még ismeretlen, Budapesttől igen távoli vízen vegyük üldözőbe a pontyokat. Barátom, már többször járt Nagycsepelyen, így az oda úton, folyamatosan ostromoltam a kérdéseimmel. Mivel? Hova? Hogyan? Csak úgy „daráltam” társam felé a mondataim egész sorát. Aztán, ahogy egyre csak fogyasztottuk a kilométereket, úgy fokozódott bennünk a „vadászösztön”. Sporttársam, az utolsó kilométereket, már egészen biztos, hogy „WRC Superally” szintidőn belül teljesítette…