A fogyatkozó naptár egyre csak türelmetlenebbé tett az elmúlt napokban. Le föl járkáltam a munkahelyemen, morogtam, szabályosan idegesítettem a környezetem. Oly sok lenne még a tervem erre az évre, hogy nincs is már annyi hétvége, hogy megvalósítsam azokat... sóhajtottam magam elé. Éppen ezért, ezen az október eleji, szerdai napon úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hétvégét és pontyozni indulok!

Idei elsõ túránk színhelyéül a Biatorbágy melletti Arizóna Carp Lake (régi nevén Bia IV-es tó) tavat választottuk. A horgászatra március 13-16 közötti időpontban került sor az új 2/2 számozású bojlis állason. Sokat horgászott tó ez, megpróbáltunk túljárni ismét a halak eszén!

Ha most Te, kedves olvasó a fenti cím láttán - valamint előzetes ismereteid alapján - óriás tok halakról, az azokkal folytatott izgalmas küzdelmekről szeretnél olvasni, akkor talán "csalódni" fogsz... Azonban nekünk horgászoknak, vizeket, természetet féltő, szerető embereknek, meg kell "barátkoznunk" a dolgok történéseivel.

Ahogy azt a tavalyi évben is tettük, július második felében, a vízparton "tisztelegtünk" a két évvel korábban tragikus hirtelenséggel elhunyt horgásztársunk emlékének. Gábor, életeben mindig is szeretett volna eljutni a legendásan "nagy-pontyos" Harsányi tóra. Habár nagyon készült már oda, ez sajnos nem adatott meg neki... Hiszem azonban, hogy "odafentről" most mosolyogva tekint le ránk.

Hol is kezdjem el? Már hónapokkal(!) a túra előtt, igen magas hőfokon „égtünk” a barátaimmal és szorgalmasan számolgattuk az indulásig hátralevő napokat. Aki hozzánk hasonló, fanatikus horgász az tudja jól, miről beszélek… a napi munka mellett, percenként eszedbe jut a víz, a hal és folytonosan tervezed magadban a kirándulás részleteit.

Ahogy ígértem az előző írásomban, most a Pölöskei tározót igyekszek úgy bemutatni, ahogy én láttam, látom a horgászataim során. Saját készítésű fotókkal illusztrálom a beszámolóm, remélem, ezzel élethűen adhatom vissza a tározó szépségét, vadregényességét.