Az idei nyár eddig, a legkülönfélébb időjárási viszontagságokat hozta. Hol kánikula, hol meg hihetetlen mennyiségű csapadék lehullása jellemzi napjainkat. Árvizek, viharok alakulnak ki ország szerte, aztán meg hirtelen olvad az aszfalt… A kérdés aktuális: így, hogy tervezzen a pontyhorgász!? Ahogy azonban ez lenni szokott, az egész úgy kezdődött, hogy két jó barátommal megbeszéltük: el kellene már menni egy jó kis bánya tavi, éjszakai pontyhorgászatra. Június harmadik hetében, iszonyatos kánikula volt, persze az indulásunk napjára, péntekre, már mondta a záport, zivatart a meteorológia. Megázni senki sem szeret, de mivel a pontyhorgász – köztudottan - mindig örül, ha egy hidegfront betörés közelít, így mi is nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló horgászatra…

Sokan gondolják úgy, hogy ilyenkor jég veszte után, kora tavasszal csupán a végletekig lefinomított feeder vagy picker technika lehet egyedül az üdvözítő megoldás! Hiszen, aki a klasszikus bojlis felszerelést alkalmazza, az viszonylag vastag zsinórt és jóval durvább kiegészítőket használ, amik ugye "alkalmatlanok" az első pontyok kifogására...

A főváros szinte üres, a strandok, nyaralók ezzel ellentétben, már megtelve, dúl a nyár. Nem is csoda, hisz júliust írunk, az emberek százezrei keresnek ilyenkor nyugalmat, pihenést valahol a Balaton körül, vagy épp távol a nyüzsgő és színes forgatagtól. A fiatalok fesztiváloznak, vagy egyszerűen csak a strandokon, szórakozóhelyeken élvezik a vizsgák utáni szünetet. Sokan barátnőikkel nyaralnak, egy egzotikus tengerparton vagy éppen tesznek örök esküt egymásnak, egy hűvös polgármesteri teremben vagy a jóisten színe előtt…

Az idő kegyetlen gyorsasággal telik... már december elsejét mutatta a naptár, amikor cimborámmal, Barta Mátéval, végre össze tudtunk hozni egy közös pecát. Nem variáltuk nagyon túl, kiszemelt helyszínük egy alig órányira található kisebb vízterület volt...

Az ember életében vannak olyan horgászvizek, amelyekre legalább egyszer, mindenképp el akar látogatni. Egész egyszerűen, vágyakozik annak a partjára, ott akar lenni és kész. Álmainkban visszatérő, misztikus, tükörsima éjjeli víztetőre gondolok most, vagy épp egy halfordulásra a nádszélen… Ugye ismerős érzés? Bevallom, ez alól én sem vagyok kivétel! Az egyik ilyen, régóta dédelgetett úti célom: Zalacsány! Ki más, mint Toman Áron jó barátom „bőszített fel” a mielőbbi indulásra. A történet úgy igaz, ha megemlítem, hogy a folyton új kihívásokat kereső horgásztárs, már több ízben ellátogatott a fenn nevezett tóra. Persze, ahogy ő ezt szokta, nem üres memóriakártyával tért vissza…

Újra Harsányban! Az elmúlt 2 évben állandósulni látszó és remekül összecsiszolódó háromfős, menet közben, (még nem hivatalosan) „Zóna Carp Team-re” el is keresztelt csapatunk első fele, azaz Áron barátom és én, végre megérkeztünk kedvelt vizünkre…