Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de nem minden esetben van elegendő horgászidőm. Ez nálam nem azt jelenti, hogy folyton irígykedve nézem a posztokat más horgászok többnapos túráiról... hanem éppen ellenkezőleg: sokszor éppen ebben látom meg a saját "challenge-m"! Nagy kihívást látok ugyanis abban, ha sokszor csupán pár óra alatt kell megoldanom a halfogást, és ebben bizony, fontos tényezők egész sorával kell megküzdenem: a horgászvíz gyors megközelítése, a sikeres és kompakt etetés kialakítása, kapást kicsikaró csalizás, eredményes végszerelék elkészítése...

Hamar jön már az este, a horgászember legtöbbször fagyott ujakkal, fejét lehajtva pakolássza felszereléseit, és vagy százszor megfogadja magában, hogy ez már valóban az utolsó volt az évben... Aztán eltelik pár nap és újra jó híreket kap: Pontyokat láttak mozogni a tó közepén! Nincs mese tehát: menni kell!

Alapjaiban véve nem hiszek a szerencsés horgász napokban... Sokkal inkább az alapos felkészülésben, a pontos időzítésben, a rendszerességben, de legfőképpen a horgászat őszinte szeretetében és a vízparton megéllt értékes időben. Éppen ezért, mostanában gyakran döntök, akár napközben is arról, hogy a délutánt már a parton töltöm. Ha jön az "érzés", akár csak pár órára is de elindulok, ám ehhez, legtöbbször, közeli horgászhelyeket keresek...