Forró nyári éjszakákon, mikor a dunai tájra leszáll az est, a lenyugvó nap utolsó sugarai gyakran találnak engem és barátaimat a felhevült kövezéseken. Ilyenkor a nappal pihenő süllők feljebb merészkednek, hogy kivegyék részüket, az alkonyatkor víz tetőn összegyűlő snecihadak nyújtotta lakomából. Ha az ember jókor van jó helyen, valósággal fröcsög a felszín a süllők kaffantásaitól, időnként pedig balinok verik szét a háborgó víztükröt, szanaszét dobálva a menekülő apróhalakat. Megfelelően vezetett wobblerekkel könnyen kapásra bírhatóak a táplálkozó ragadozók, de persze a történet nem ennyire egyszerű, ugyanis az ember számos próbálkozásból, csak kevésszer fut bele az ideális körülményekbe és bizony ez az időszak is röpke életű csupán... hogy az idén brutális mennyiségben megjelenő szúnyoghadakról már ne is beszéljünk.

Az előző hétvégén átélt, intenzív csukástavon történő horgászat után, már türelmetlenül vártam, hogy végre egy igazi vadvízen eredjek a rablóhalak nyomába. Balázs és András barátommal hosszú autó utat tettünk már meg, mikor felbukkant a látóhatáron a Tisza tó nádasokkal szegélyezett víztükre. Ahogy végighaladtunk a töltésen, egymás utánjában suhantak el mellettünk az ígéretesnél ígéretesebb horgászhelyek. Bár, a novemberi táj zord, szürke ködpaplanba öltözött, mégis börtönéből szabadult sasként szárnyalt képzeletem, amint végigtekintettem a sejtelmes tájon. Tavasszal rendkívüli élményekben volt részünk ezen a csodás vízen, így türelmetlenül vártam már a következő találkozást a nádastengerrel. Alig fordult be kocsink a kiszemelt helyre, már szereltem is pálcámat és gyors léptekkel indultam meg az első állás felé.

Több, mint egy hónapig horgásztam a fővárosi betonrengetegben és már igencsak vágyódtam az igazi természet után, ahol a levegő olyan tiszta, hogy már szinte bántja a városi ember tüdejét és az őszi táj a szürkén túl, ezer meg ezer színben kápráztatja el a természetjáró szemét. Ilyen, és egyéb megfontolások alapján választottam következő horgászállomásként a Neszmélyi holtágat, amely a régmúltban számos élménnyel ajándékozott meg. Itt kezdtem el ismerkedni a dunai horgászattal és bár ez az egyik felén nyitott holtág állóvíznek minősül, rengeteg szép balint és csukát adott gyermekkoromban. Ebben az évben sem szándékoztam elhanyagolni ezt a csodás vizet, ami véleményem szerint az egyik legszebb horgászhely az egész országban.

Tisza-tó. Még csak másfél esztendő telt el azóta, hogy először próbálkoztam meg ezzel, a szülővárosomtól oly távoli vízzel, de időről időre újra magához csalogat a rejtélyes nádastenger. Igen nehéz terep ez és csak azon horgászok előtt nyitja meg halakban bővelkedő kincsesládáját, akik kellő tapasztalattal vágnak neki az erőpróbának. Ám, ilyenkor bármi előfordulhat, bármi megtörténhet, akárcsak más vadvizeken. Hatalmas csukák, és gyönyörű sügérek, balinok reményében idén is nekivágtunk a hosszú útnak Roland barátommal és fiával Marcellal, illetve Dani gyerekkel. A hajnali nap már a tározó egyik öblítő csatornáján találta kis csapatunkat. Körbenézve csodás látvány tárult elénk. A fák levelei már kezdtek sárgába fordulni és bizony a nádas is veszített imitt-amott sűrű zöld rengetegéből. Talán itt az ősz kezdete?

Egész nap bosszankodtam, összejöttek a gondok, munka, család mindenhol probléma, a végén már minden összekuszálódott az agyamban éreztem, kezdem a végét járni! És ekkor megszületett a mentő ötlet, ami már egy ideje körvonalazódott bennem. -Kimegyek horgászni!!!

Minden embernek szüksége van egy olyan dologra, ami az önkifejezés eszköze lehet számára és ebben megtalálja azt, amit keresett. Ez a dolog lehet bármi akár munka, hobbi, sport és még sorolhatnám. Nekem a horgászat ilyen meg a zene és a fotózás. Azt hiszem szükségünk van olyan dolgokra, ami fejleszti az ember személyiségét és önkifejező képességét. Visszajelzéseket kapunk a külvilágtól legyen az pozitív vagy negatív töltetű. Bármilyen jellegű produktumot készítünk mások értékelni fogják. Ezért remélem, hogy megnézi a kedves olvasó a cikkhez tartozó amatőr kis videót is.