Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

Szombat reggel 5 körül járhat, azt hiszem. Megnézem az órát, mert az „okos vekker” még nem csörgött, döntöm el csukott szemmel. Néhány perc kínlódás a szemhéjjal, és már a retinámra égeti a zöld számlap a 4:35-öt. Még jó is, hogy korábban keltem, mert este nem volt időm bepakolni, elhúztam az időt horogkötözgetéssel.

Minap mondták nekem az üzletben: 'Még keszeget sem lehet fogni a folyón!' Nem akartam elhinni, és mint ahogy ki is derült, csak a megfelelő módszert kellett megtalálni!

A nemrég megjelent METHOD FORRADALOM című kiadványunk egyre népszerűbb, az újabb és újabb hozzánk beérkező beszámolók pozitív hangvétele, a számtalan kedvező visszajelzés, nem érdemtelen és nem is véletlen! Tény, hogy szinte naponta kapjuk a híreket: "forradalom van"! Olyan horgásztársak is "váltottak", akik eddig nem szívesen szakítottak a számukra ezidáig megszokott módszerekkel... A minap, kedves jó barátaimmal látogattam el Akasztóra, ahol a méltán híres "sziki-pontyokból" kívántunk pár példányt fotóalanynak invitálni az augusztusi végi napsütésben...

A szélsőséges forradalmárok szerint teljesen mindegy, mi van a method feeder horgász horgán. A középhez jobban húzó iskola szerint a csalifelkínálás módja sokszor a siker ugyanolyan fontos része, mint maga az etetőanyag. Ki tudja? Az biztos, hogy sokkal több hit kell egy gumikukoricához, mint a folyamatosan variált csalizáshoz...

Hatalmasat csobban a szomszédom etetőkosara. Talán ötven méterre a parttól érhetett vizet. Én nem értem őt, de látszik, ő mégannyira se engem, amikor egy rövid rakósbotot húzok elő a tokjából. - Oda fog horgászni? - Oda. - Hát jó... És mire? - Pontyra, esetleg amurra, ha az is idetéved. De ha más nem, marad a kárász. Egyébként meg, hit kérdése az egész... Majd egy furcsa mosollyal zárul rövidke párbeszédünk a kolléga részéről. Szerencsére a horgászlecke elmaradt. Kioktatás helyett csak egy legyintést kapok...