2014. március 29.
Nagy Róbert
Alapos előkészületek után, állandósuló horgásztársammal, Toman Áronnal szálltam autóba, hogy egy számomra, ezidáig még ismeretlen, Budapesttől igen távoli vízen vegyük üldözőbe a pontyokat. Barátom, már többször járt Nagycsepelyen, így az oda úton, folyamatosan ostromoltam a kérdéseimmel. Mivel? Hova? Hogyan? Csak úgy „daráltam” társam felé a mondataim egész sorát. Aztán, ahogy egyre csak fogyasztottuk a kilométereket, úgy fokozódott bennünk a „vadászösztön”. Sporttársam, az utolsó kilométereket, már egészen biztos, hogy „WRC Superally” szintidőn belül teljesítette…
2019. december 18.
Nagy Róbert
Hamar jön már az este, a horgászember legtöbbször fagyott ujakkal, fejét lehajtva pakolássza felszereléseit, és vagy százszor megfogadja magában, hogy ez már valóban az utolsó volt az évben... Aztán eltelik pár nap és újra jó híreket kap: Pontyokat láttak mozogni a tó közepén! Nincs mese tehát: menni kell!
2012. október 10.
Nagy Róbert
A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!
2014. december 13.
Nagy Róbert
Esőkkel kezdődik az év utolsó hónapja. Morgok is érte rendesen… Aki ismer, azt tudja, hogy ilyenkor milyen vagyok. Sokszor órákig „puffogok” semmiségeken, miközben dühöngve az eget kémlelem a „napsugarak” után. A lelkem jó időre és a „partra” vágyik...
2019. december 05.
Nagy Róbert
Már november 29-ét mutatta a naptár, amikor hallgatva a prognózisra, viszonylag enyhe időjárást és minimális csapadékot remélve, újra kilátogattam barátaimmal a Háziréti tóra. Ismét napijegyes kvótát váltva, pocakos tükrösökről, izmos nyurga formájú tőpontyokról álmodozva foglaltunk helyet a télre készülő, ám még késő őszi arcát mutató, ködfátyollal öltözködő fenséges tározón...
2014. április 09.
Nagy Róbert
Ismét egy rohanós vasárnapi peca! Kezd már ebből „elegem” lenni! Mármint abból, hogy ilyenkor, folyton, málhás lóként érkezek, és mindezek tetejébe, már a bepakoláskor azon gondolkodhatok, hogy ezt a sok cuccot, hamarosan, ki is kell majd pakolnom... De jó lenne már egyszer végre, nyugodtan végig horgászni legalább három napot, sóhajtok magam elé, miközben elindulok a tó irányába…
