Szevasz he! Nem mész ma tűzijátékozni? - Mégy a f****m! - csíptük el ezt az életszagú párbeszédfoszlányt a Duna parti kocsma pultjánál, miközben kiváltottuk napijegyünket az általunk kiszemelt öböl területére. Szapora léptekkel hagytuk el a késdobáló dohos légterét, hogy szemrevételezzük a folyó állását. Hát igen, alig csordogált valami vizecske a mederben, ezért sok jóra nem számíthattunk. Ráadásul otthon hagytam a szerencsesapkámat is, ami biztos kudarcra ítéltette a mai napot. Szapora léptekkel közelítettük meg a kiszemelt partszakaszt. Dani barátom a jobbomon, kivel már összeszokott csapatként működünk, és Rolanddal, illetve fiával, Marcellal a balomon, kikkel először horgászok együtt ezen a borús, szeles napon. Mindannyian önbizalommal telve suhintottuk be műcsalinkat vadvízi csukák után áhítozva.

A fagyos március okán sorra dőltek dugába horgászatra irányuló terveim, hiszen emberemlékezet óta nem látott hóviharok, hófúvások és zord hideg tette élhetetlenné országunkat. Hiába, ember tervez, isten végez... nem csoda, hogy a csuka fogási tilalom lejártával könnyebbnek hitt célpontot választottunk Jani és Soma barátaimmal egy sekély, gyorsan átmelegedő csukástó képében. Ám, hiába a könnyű pálya és a benne élő rengeteg rablóhal, pár lekövetésen kívül nem tudtunk felmutatni egyebet fél napnyi dobálás után. Egyedül Somának sikerült egy kiló körüli csukeszt partra parancsolnia 19 centis wobblert cincálva. Elgondolkodtató, hogy mit meg nem támadnak ezek a fránya ragadozók. Összességében, mégis többet vártunk a szezon első napjától. Lógó orral és megtépázott önbizalommal ültünk be kocsinkba, hogy hazafelé vegyük az irányt.

Lassan lejár a csuka tilalmi ideje...íme egy kis kedvcsináló írás Darabos Tamás Zoltán barátunk tollából! Most, hogy térdig gázolunk a rablóhal szezonban, barátaimban felötlött az ötlet, mi lenne, ha egy népszerű csukás vízen tennénk tiszteletünket Várpalota környékén. Ismerem jól a kiszemelt tavat. Kötnek hozzá igen kellemes, és nem túl emlékezetes élmények is a régmúlt időkből. A tóban hemzsegnek a termetes csukák, akár az átlagos vizeken megszokott mennyiségnek a több tucatszorosa is megtalálható itt. Sok népszerű horgász szakíró jár ide bemutatni a csuka horgászatának csínját-bínját, hatalmas halakkal támasztva alá a felvázolt stratégiát. Nos, engem taszítanak ezek a körülmények. Véleményem szerint egy ilyen tavon a csuka horgászatáról nem sokat lehet megtanulni, hiszen minden törésen pihen egy szerencsétlen ragadozó, amit szezononként több tucatszor is megfognak. A csukákat óvó szigorú szabályok is visszásságot keltenek bennem, hiszen csupán a halak elamortizálódását lassító intézkedések szememben. Mégis beadtam a derekamat, táncba vittem az ördögöt, hiszen a srácok szomjazták a sikert és kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)

Lassan beléptünk október derekába és a mogorva ősz, mint minden évben most is, sárgába, vörösbe és megannyi színbe öltöztette a fák, bokrok lombruháját. Nem tagadom, nekem ez a hónap áll legközelebb a szívemhez. Ilyenkor az ember évről évre rácsodálkozik a természet gyönyörűségére, változatosságára. A színkavalkád némileg feledteti a horgásszal az elmúlni készülő természet zord valóságát. Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak fejemben miközben talpaim alatt hangosan ropogtak a fák elhullajtott, megszáradt levelei, lábaim lépten-nyomon a mély az avarba süppedtek. Gábor barátommal bájos kis vizek között kanyargott utunk mire elértük választott horgászhelyünket, a mocsai csukás tavat. Úgy döntöttünk kihasználjuk a fagyos, télbe hajló napok előtti utolsó napsütéses hétvégét.

Zoli barátommal az interneten éppen a csukapergetésről diskuráltunk. Mesélte, hogy ő rendszeresen jár az Által ér azon szakaszára horgászni, amelyik a Bánhidai Erőmű Hűtőtavába torkollik be. Mesélte, hogy főleg wobblerekkel próbálkozik, mire én felvetettem, hogy mi lenne, ha ki próbálná a jó öreg körforgó villantót. Á, nem bízok én benne... - volt a válasza, de pár nap múlva izgatottan hívott fel, hogy mégiscsak kipróbálta az általam ajánlott műcsalit és egy bő órás horgászattal nem kevesebb, mint hét gyönyörű csukát varázsolt ki ebből a vadregényes kis patakból. Nekem sem kellett több, következő hétvégén már együtt vágtunk neki ennek a lassan csobogó vadvíznek, hogy próbára tegyük szerencsénket.

Legutóbbi kalandozásunk a Veresegyházán található, Pamutipari horgásztavon ért véget. A remek peca után cimborámmal elhatároztuk, hogy hamarosan visszatérünk, és újra lecsapunk a csukákra. Azonban a megérkezés cseppet sem volt zökkenőmentes. Az indulást reggel 7:30-ra terveztük a szokásos tömegközlekedési eszközök bevonásával. A vonat már negyed kilenckor megérkezett az állomásra. A felszállás után a hangosbemondó kis türelemre szólított fel minket, zavar elhárítás céljából. Annyira siettek a MÁV-os dolgozók, hogy 9.40-körül fel tudtunk szállni egy vonatpótló buszra. Örömünk nem volt határtalan mivel csak egy darabig vitt minket a busz. Majd megint átszállás ezúttal a vonatra. Hát igen kalandos volt ez a kis reggeli túra, de 11 körül meg is érkeztünk a horgásztóhoz.