(Gondolatok a folyóvízen használatos eszközökről..) A megfelelően összeállított felszerelésnek hatványozottan felerősödik a jelentősége, ha a Tiszára indulunk! Bevezetésként hadd hívjam újra segítségül Zabos Géza „Tisza tudós” erre vonatkozó gondolatatit, amit a hosszú, folyón eltöltött évek érleltek a következő, mai kor horgászai számára is megfontolandó hasznos gondolatokká: „A vereségeket, mert idős vagyok és sokat tapasztalt, már megtanultam elviselni. Olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetek, már nem pörölök, nem lázadozom. De bosszússá, dühössé válok, ha valahol valami az én hanyagságom, tudatlanságom következtében romlott el.

Tudom, most azzal kellene kezdenem, hogy a pontyok száma az élő Tiszában drámaian megfogyatkozott és a célzott pontyhorgászat nem kecsegtet minket túl sok reménnyel. Valamint azzal, hogy ma már csupán a megsárgult fotók maradtak nekünk, ahol a letűnt korok szép fogásai láthatók… A magamfajta „Cián utáni”(katasztrofális szennyezés, tömeges halpusztulás 2000-ben..) generációnak azonban nem lehet megfelelő válasz az állandó múlton való sopánkodás!

„Apám vitt le először a Tiszára, őt meg a nagyapám… emlékszem mezítlábas kisgyerekként rögtön éreztem: itthon vagyok. A kiszámíthatatlan, folyton változó, titokzatos folyó az évek során baráttá vált, akire - mégha nehezebb idők járnak is - számíthat az ember”

Hazánk legnagyobb folyama, a Duna kiemelt helyet foglal el a szívemben. Ez az a víz, mely szinte kiismerhetetlen rejtélyességével, csak azokat a horgászokat ajándékozza meg élményekkel, akik kellő tiszteletet gyakorolnak iránta és nem sajnálják az időt titkainak kifürkészésére. Itt sosem borítékolható előre a biztos fogás, ellenben az intenzíven telepített tavakkal, mégis időről időre visszacsábulok az ős folyam partjára, hiszen itt egyedülálló kalandokban lehet részem. Itt akár kilométereket gyalogolhatok az érintetetlen, vadregényes folyóparton anélkül, hogy emberekkel találkoznék és ha a horgász jó időben van jó helyen, olyan harcos folyami halakat keríthet horogra, amelyekről egy tavi horgász nem is álmodhat. Ez az, amit annyira szeretek a Dunában és ez az oka, amiért rendszeresen visszatérek a partjára.

A horgászat tulajdonképpen az egyik legősibb formája a táplálékszerzésnek. Nem kell hozzá egyéb az enciklopédia szerint, mint horgászbot, zsinór és horog. Célja a zsákmányállat, vagyis a hal kifogása. Mindenki, aki foglalkozik a horgászattal tudna még hozzátenni ehhez a definícióhoz, hiszen nemcsak eszközökre, de ügyességre és kitartásra is szükség van a cél eléréséhez. Mindamellett természetesen egy szabályozott tevékenységről van szó, amelynek alapjait az 1997. évi XLI. törvény határozza meg.

A vízparton való ideális botelhelyezés fontosságáról gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Sokszor „málhás szamárként” leizzadva, kimerülve érkezünk meg a folyópartra és ott derül ki, hogy a két leghosszabb ágasunk valahogy mégis otthon maradt… Vannak tőlünk független vízparti tényezők (a hely nagysága, növényzet, stb.), amikre azért nem árt, ha idejében felkészülünk és számolunk is velük a bepakolásnál.