A párommal évek óta eljárunk Ozorára, ebbe a Tolna megyei kis faluba, pontosabban az Ozorai Horgászparadicsomba. Ebben az évben a szeptember 2-3-4 i napokat tudtuk itt tölteni a peca túrán. 2-án 14-órától lehetett átvenni a faházat, ami közvetlenül a tóparton van, ebben fogunk lakni három éjszakát. A ház tiszta, frissen húzott ágynemű, pedáns tisztaság --- a helyzetnek megfelelően nincs fűtés, világítás, térerő, wc ---, az éjszakai horgászathoz a fáklya és az elemlámpa dukál, a többi a kőházban megtalálható (konyha, tusoló, wc és külön szekrény, amiben minden megtalálható a főzéshez, terítéshez).

Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…

2013. szeptember 13-15-ig kis csapatunk, a PálinCa’rp Feeder Team horgászni indult a Százhalombatta mellett található Benta Horgászparkba. A tóra 2013. szeptember 13-án pénteken a kora délutáni órákban érkeztünk. Ottó a tulajdonos és Joci a tógazda nagyon segítőkészek voltak, sok jó tanáccsal láttak el minket. Rövid konzultáció után elfoglaltuk a helyünket. Kipakolást követően az etetésre szánt magokat előkészítettük, majd három jelzőbóját helyeztünk el a szektorunkban. A célhalunk elsősorban ponty és amur: minél több és minél nagyobb! :) Az időjárás nagyon változatos volt, főleg hidegfront volt a jellemző nagy mennyiségű csapadékkal fűszerezve. A vízhőmérséklet 20 °C körül állt be.

Az alábbi színes képkockákon és beszámolón keresztül, most, egy ez idáig nem megszokott témájú összeállítás következik! Egy olyan eseményről szólok, amit reményeink szerint, sok-sok hasonló követ még a jövőben.

Olvastam egy érdekes cikket a Match Fishing angol horgászújságban. Egy búvár lemerült és megfigyelte a method kosár viselkedését a vízben. Választ kerestek az etetőanyaggal, pellettel megtöltött kosár bontására, a csali helyzetére. Megnézték, hogy felborul-e a kosár valamilyen körülmények között. Angliában nagyon sokan horgásznak ezzel a módszerrel, de ezek szerint a kiagyalókat is érdekli, hogy hogyan és miért működik ennyire a töltögetős kosár. Egy víz alatti kamerával és sok-sok dobással megdöntöttek / beigazoltak jó pár feltételezést! Nekünk, Zónásoknak célunk, hogy minél többen kipróbáljátok a method feederezést. Tapasztalataink szerint ez a feeder módszer sok helyen az út ahhoz, hogy a peca végén ezt mondjuk: „Na, ma egy szenzációsan jót horgásztam!” Ebből a célból írom most ezt a cikket, és a későbbiekben is sokat fogunk foglalkozni ezzel a témával.

Forró nyári éjszakákon, mikor a dunai tájra leszáll az est, a lenyugvó nap utolsó sugarai gyakran találnak engem és barátaimat a felhevült kövezéseken. Ilyenkor a nappal pihenő süllők feljebb merészkednek, hogy kivegyék részüket, az alkonyatkor víz tetőn összegyűlő snecihadak nyújtotta lakomából. Ha az ember jókor van jó helyen, valósággal fröcsög a felszín a süllők kaffantásaitól, időnként pedig balinok verik szét a háborgó víztükröt, szanaszét dobálva a menekülő apróhalakat. Megfelelően vezetett wobblerekkel könnyen kapásra bírhatóak a táplálkozó ragadozók, de persze a történet nem ennyire egyszerű, ugyanis az ember számos próbálkozásból, csak kevésszer fut bele az ideális körülményekbe és bizony ez az időszak is röpke életű csupán... hogy az idén brutális mennyiségben megjelenő szúnyoghadakról már ne is beszéljünk.