Amikor azt hisszük, hogy egy horgászmódszert már megtanultunk, és igazán profi alkalmazói lettünk, mindig jön egy megmagyarázhatatlan törés, ami merőben megváltoztatja az addigi rutint. A bevált csalik, és a begyakorolt mozdulatok egyszer csak cserbenhagynak, nem jönnek az eredmények, elbizonytalanodik az ember. Van egyáltalán hal a vízben? Tesszük fel a kérdést. Ha szerencsénk van, rájövünk hamar a megoldásra, de sok esetben csak évek múlva tudjuk meg, mit kellett volna másképp csinálnunk.

Számos könyvet és újságcikket olvastam már a téli csónakos, nagy gumihalas süllőzés világáról és bár, régóta járom a tavak, folyók partját, ez idáig még nem adatott meg a lehetőség, hogy megtapasztaljam ezt a horgászmódszert a gyakorlatban. Így, egy álom vált valóra, mikor Soma barátom meginvitált egy közös horgászatra az öreg Duna hátára a legzordabb téli napokban. Már türelmetlenül vártam, hogy elérkezzen a kitűzött időpont. Alig fértem a bőrömbe, a majd kétórás úton, míg végül a rozzant volánbusz begördült a célállomás pályaudvarára. Barátom már ott várt reám. Egy gyors kanyarral elugrottunk a csónakért és egy röpke óra után már ringatóztunk is a fagyos habokon. Csak úgy pattogott úszó alkalmatosságunk, ahogy teljes gázzal közeledtünk az ígéretes árkok, gödrök felé. Az ébredező hajnali táj csodás bíbor színekben pompázott. Egyszerűen nem tudtam betelni a természet varázslatos látvánnyal.

Azt hiszem, valahol ott romlott el az egész, amikor Tisza cipő helyett, azt a kínai "szutykot" húztuk a lábunkra… Volt olyan nyár, hogy 4 párat is elkoptattunk belőle fejenként a haverokkal a grundon… egyszerűen olcsóbb lett, mint a hazai "tornacsuka"… a betonozott focipálya meg, köztudottan „nyírta” a gumitalpat rendesen. Emlékeim szerint, ez akkoriban lehetett, amikor már nem lehetett kapni a mókus szeletet és „kis papírtasakos” tejport…valamint, a Katica tortabevonónak is megváltozott az íze... egész egyszerűen „elromlott” a világ.

Nem, nem és nem akar az idő „kipendülni”, dühöngök hol magamban, hol már hangosan. Az üzleteinkbe betérő horgásztársak is „kínlódnak” rendesen. Meg kell mondani, sokan foglaltak az ünnepi „hosszú hétvégére” helyet maguknak országszerte és persze ilyenkor már az egyébként fázósabb „sporik” is végre megmozdulnának… Ehelyett borzasztó hideg, eső, néhol még hó és persze – kinehagyjam - óriási szél tombol mindenfelé hazánkban! A hírek és a valóság arról szól, hogy belvíz és árvíz fenyeget országszerte, ez már tényleg egy valóságos „armageddon”! Volt „szerencsém” már március 15-én elázni, megfázni… ELÉG VOLT, NEM MEGYEK KI! Vagy még is?

Az előző hétvégén átélt, intenzív csukástavon történő horgászat után, már türelmetlenül vártam, hogy végre egy igazi vadvízen eredjek a rablóhalak nyomába. Balázs és András barátommal hosszú autó utat tettünk már meg, mikor felbukkant a látóhatáron a Tisza tó nádasokkal szegélyezett víztükre. Ahogy végighaladtunk a töltésen, egymás utánjában suhantak el mellettünk az ígéretesnél ígéretesebb horgászhelyek. Bár, a novemberi táj zord, szürke ködpaplanba öltözött, mégis börtönéből szabadult sasként szárnyalt képzeletem, amint végigtekintettem a sejtelmes tájon. Tavasszal rendkívüli élményekben volt részünk ezen a csodás vízen, így türelmetlenül vártam már a következő találkozást a nádastengerrel. Alig fordult be kocsink a kiszemelt helyre, már szereltem is pálcámat és gyors léptekkel indultam meg az első állás felé.

Lassan lejár a csuka tilalmi ideje...íme egy kis kedvcsináló írás Darabos Tamás Zoltán barátunk tollából! Most, hogy térdig gázolunk a rablóhal szezonban, barátaimban felötlött az ötlet, mi lenne, ha egy népszerű csukás vízen tennénk tiszteletünket Várpalota környékén. Ismerem jól a kiszemelt tavat. Kötnek hozzá igen kellemes, és nem túl emlékezetes élmények is a régmúlt időkből. A tóban hemzsegnek a termetes csukák, akár az átlagos vizeken megszokott mennyiségnek a több tucatszorosa is megtalálható itt. Sok népszerű horgász szakíró jár ide bemutatni a csuka horgászatának csínját-bínját, hatalmas halakkal támasztva alá a felvázolt stratégiát. Nos, engem taszítanak ezek a körülmények. Véleményem szerint egy ilyen tavon a csuka horgászatáról nem sokat lehet megtanulni, hiszen minden törésen pihen egy szerencsétlen ragadozó, amit szezononként több tucatszor is megfognak. A csukákat óvó szigorú szabályok is visszásságot keltenek bennem, hiszen csupán a halak elamortizálódását lassító intézkedések szememben. Mégis beadtam a derekamat, táncba vittem az ördögöt, hiszen a srácok szomjazták a sikert és kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)