Halat ott könnyű fogni, ahol sok van. Ezzel a közhellyel nem nagyon lehet vitatkozni. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még a felkészült horgász szája is tátva marad. Hiába a halbőség, a halak horogra kerítése nem mindig egyszerű feladat.

Túl vagyunk az idei ősz első Tisza-tavi horgászkalandján, ám sajnos a tó nem azt az eredményt hozta számunkra, amire titkon számítottunk. A hirtelen jött tiszai áradás okán zavarossá változott a tározó fekete, tőzeges vize és csupán az eldugottabb, tisztább részekről sikerült pár méret körüli csukát kicsavarnunk. Előttünk állt azonban még egy hétvége, egy újabb esély a szépítésre. Vajon hét nap alatt mennyit javultak a horgászati lehetőségek?

Balatonon átélt sikeres nyári túránkat követően rögtön felmerült egy esetleges, őszi csukás támadás ötlete a magyar tenger nádasokkal szegélyezett útvesztői mentén. Októberben szebbnél szebb fogásokról érkeztek hírek, de ahogy lenni szokott, mire a kitűzött dátum elérkezett, már csitulni látszott a parádé...

Ember tervez, de valaki bekapcsolta a gyorsfagyasztót. A korábbi cikkemben említett Arizónára vásárolt DAM Executorokat nem tudtam bevetni a víz már kopogott. Nem maradt más mint a lékpeca. A tógazdától megtudtuk, hogy horgászatra alkalmas a tó jege, ígyhát nem kellett sokáig győzködni magunkat az év második napján irány az Arizóna.

Esőkkel kezdődik az év utolsó hónapja. Morgok is érte rendesen… Aki ismer, azt tudja, hogy ilyenkor milyen vagyok. Sokszor órákig „puffogok” semmiségeken, miközben dühöngve az eget kémlelem a „napsugarak” után. A lelkem jó időre és a „partra” vágyik...

Fagyos decemberi szombaton érkeztünk meg az öreg Duna partjára Zoli barátommal. A már sokat megélt, zúzmarával borított faladik a hullámokon ringatódzva várt reánk. Gyorsan bepakoltuk felszerelésünket, beröffentettük a motort, majd célba vettük az elsőnek kiszemelt medertörést. Lassan siklott csónakunk a folyó tükrén. Bár rendkívül hideg, spiccbefagyós időt fogtunk ki, a nap mégis próbálta átmelengetni a menetszélben pirosra fagyott arcunkat. Hiába, ha a süllők egyszer az ilyen zord időjárást preferálják, nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk – elmélkedtem, miközben a fagyos széltől kicsordult könnyeimet törölgetve, az elsuhanó ártéri erdő kopasz fáit csodáltam. Lassan ráfordultunk a megfelelő állásra, majd óvatosan leeresztettem a nehezéket és megvártuk, míg a ladik pozícióba állt. Kiválasztottam a megfelelőnek vélt plasztikot horgászdobozomból, majd dobásra emeltem botomat. És ebben a pillanatban elkezdődött a már régóta várt téli gumihalas süllőszezon...