Szeretem ezt az időszakot, mindig magával ragad az ősz. Változik az idő és a természet, a halak is felkészülnek a téli szezonra. Talán mégsem véletlen, hogy a tavaszi és az őszi szezon mindig olyan más. Mindig tud valami különlegeset nyújtani, és most a jó időből is kaptunk rendesen. Utazásaim során szeretek az autóban ülve nézelődni és megdöbbentem, hogy mennyi ember megy horgászni rajtam kívül. Nem hiába a természet szeretete a szép fogások és nagy fárasztások hallatán mindenkinek megjön a kedve a horgászathoz. A közeli horgászbolt polcain szinte alig maradt néhány kiló etetőanyag annyi ember ment pecázni. Azért sikerült megszereznem, ami kellett, és ha fogy az etetőanyag, akkor eszik is a hal?! Ha lehetőségem adódott, azonnal nyúltam a szerkóm után és horgászni mentem.

A jobbnál jobb horgásztavak láttán nehezen tudtam dönteni, mikor hova menjek hódolni szenvedélyemnek. Régóta szemeztem már egy tórendszerrel, ami történetesen Százhalombattán található. Úgy döntöttem, most már ideje ellátogatni oda. Az indulás előtt már egy héttel elkezdtem nézni az időjárás jelentéseket, milyen időre számíthatok. Nagy örömömre frontmentes, napos időt ígértek, bár széllel tarkítva.

Amikor huzamosabb ideje nem kapunk érdeklődést pikkelyes barátaink felől és a tétlen percek kínos lassúsággal telnek felettünk, ideje váltani… A modern feeder horgászatban szerintem az (is) rendkívüli fontosságú, hogy törekedjünk igen aktívan megélni a horgászatra szánt időt. Értem ez alatt a végszerelék változtatások gyakoriságát - persze csak akkor, ha nem jön a hal – és a meghorgászandó távolság, irány, stb. ésszerű variálását. A lentebb bemutatott rövid előkés szerelék már sokszor „mentett” meg, amikor semmire nem volt kapás.

Megszokott és természetes dolog, hogy a horgászok hétvégéken kelnek útra, keresik fel a vizek partjait, egész napos, vagy akár teljes hétvégés halfogás reményében. A dolgos hétköznapok után szinte alig várja az ember, hogy kijusson az oly vágyott közegbe, egyetlen hátránya ennek, hogy a halban gazdag horgászhelyeken szinte már hajnalban megkezdődik a harc... Ki fog bejutni, ki ül a legjobb helyre...

A legtöbb amur pontyozás közben, járulékhalként kerül horogvégre. Általában a ponty is felveszi azt a csalit, amit az amur, de ha kifejezetten a növényevők a célhalaink ki kell hagynunk a már megszokottá vált hallisztes pelleteket és etetőanyagokat a felhozatalból. Az alábbi kis áttekintés talán ad egy kis segítséget a csaliválasztáshoz!

Hiába a gondosan kiválasztott bot és orsó, a minőségi aprócikkekből összeállított végszerelék, a távoli dobás, ha a kosarunkba töltött etetőanyag állaga nem felel meg az elvárásainknak: nem bont elég gyorsan, hogy horgászhelyünkre hozza a halat, elnyújtva ezáltal a kapáshoz szükséges időt, vagy épp ellenkezőleg, már vízközt kihullik a kosárból, felhőt képezve süllyed le, a horgászhelyre vonzva a sneciket és egyéb vízközt járó apróságokat.