Piszkosfehér „zsiguli” erőlködik fel a gátoldalon. A „túloldal” egy más világ… Kedvesen köszönnek a hatalmas nyárfák, ők azok, akik évszázados titkokat őriznek, emberi sorsok élő, de néma „krónikásai”. Szelíd árnyékukban pihen meg végül a megpakolt autó és annak utasai...

Nem tudom mások hogyan vannak vele… különös dolog az, az ember életében amikor tudja mi fog történni. Vannak a világon bizonyított, mégis az ember által - egyelőre legalábbis –megmagyarázhatatlan jelenségek. Ilyen pl. a telepátia, amikor valakire szeretettel gondolunk és a legnagyobb természetességgel vesszük tudomásul, hogy a pillanat erejében a bennünk megfogalmazódott másik ember már mobilunk képernyőjéről néz ránk, mert úgy érezte éppen abban a pillanatban kell telefonálnia.

Vízparti életkép, mélázás a dolgok folyásáról. Kicsi az ember, de van hatalma. Ki, mire használja? A sivatag is a homokszemek sokasága!

Tavasz van, a „libbenő pesti szoknyáktól” kissé bódultan, de azért határozott tartással a kormányt fogom. Így van ez ilyenkor, ha természet örök érvényű, életeket befolyásoló, „egyenes arányossága”, utat talál magának… Ami jelen esetben, a hőmérséklet emelkedésére és a csinos női lábak, ruházat alól kilátszódó hosszára értendő…

A magazin oldalain időről időre folytatásos rendszerben leközlünk egy fejezetet Luis Piker horgászregényéből. A címe egyszerűen: Horgász történet. Fogadjátok szeretettel az első részt, melynek címe: 1. fejezet, melyben Bandit a világ minden baja nyomasztja, de leginkább a másnap kezdődő verseny.

Ilyenkor januárban, az ember visszatekint... igen visszatekint a maga mögött maradó "ó" évre és talán az egész addigi életére. Valahogy akképpen, ahogy én is teszem most, egy jól felfűtött szoba csendes sarkába, kényelmes fotelembe süppedve, "bársonyos vörösbort" kortyolgatva, kacéran eljátszva feltörő gondolataim sokaságával...