Ősz van és nincs horgász aki ne tudná, ez a csukázás ideje. Mivel az időm kevés a munka mellett nem volt alkalmam kijutni a vízre az év ezen részében így alig vártam a megfelelő alkalmat. Össze is beszéltünk hárman, mert azt rebesgették, hogy lakhelyünktől csupán néhány kilométerre olyan helyre bukkant egyik barátom, amit az általa ott átéltek miatt csak így neveztünk amíg el nem jött az óra "csukaparadicsom".

A folyó kecsegtetőbb helyei a hétvégék, ünnepnapok és a napfény hatására úgy telnek meg horgászokkal, mint a tavaszi rejtett szélvizek apró babahalakkal. Többen kicipelik az asszonyt, mert különben csak alig-alig látnák. A nők húst sütnek, a gyerekek tücsköket hajtanak a töltésen és persze üvöltenek torkuk szakadtából. A horgász pedig azon évődik, hogy legközelebb vagy otthon marad a családdal, vagy egyedül jön.

Forrás: Körös-Horgász Szerző: ifj. Tószögi György (a szerző engedélyével)

Gabi őszinte leszek Veled! Egy darabig töprengtem, vajon lehetek-e megfelelő személy arra, hogy ebben a pár sorban szóljak rólad… Idézni akartam valami nagy írótól itt e sorok elején, aztán rájöttem, hogy ez sokkal személyesebb dolog kettőnk között! Olyan gyorsan történik minden! Gyorsan és nem mindig úgy, ahogy azt szeretnénk… Engem nem hagy nyugodni a gondolat… Két hete még… Most meg itt várunk hiába…! Várunk a haverokkal, igen, várunk a vízparton! Hétvégén, megyünk horgászni! Ugye tudod? Gabi ugye tudod? Nem mondhatsz nemet…

E história, elfogadom, talán nem éppen szokványos egy horgász magazinban. Vélem azonban, az emberi jellemünkkel szorosan összefonódó érzéseink, melyek sorsunkat formálják, mindannyiunk életét befolyásolják. E befolyásolások szoros részekén, nagy szerepet "vesznek maguknak" a vizek, vagy épp annak lakói. Ez az írás, egy valóban megtörtént eseményszálon alapszik, így én most, mint e história krónikása szerepelek csupán. Bevallom azonban, hogy némely esetben - mivel jól ismertem a körülményeket - saját gondolataim szerint írtam meg az alábbi történetet. Ezeket az "írói próbálkozásaimat" - ha netalán untatnak némely esetben - nézzétek most el nekem. Kedves olvasó, a téma komoly, helyezkedj most el kényelmesen és arra kérlek, olvasd el az alábbi sorokat...

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek.” Petőfi Sándor / Magyar vagyok/