A folyó kecsegtetőbb helyei a hétvégék, ünnepnapok és a napfény hatására úgy telnek meg horgászokkal, mint a tavaszi rejtett szélvizek apró babahalakkal. Többen kicipelik az asszonyt, mert különben csak alig-alig látnák. A nők húst sütnek, a gyerekek tücsköket hajtanak a töltésen és persze üvöltenek torkuk szakadtából. A horgász pedig azon évődik, hogy legközelebb vagy otthon marad a családdal, vagy egyedül jön.

Amikor az időjárás bekényszerít a meleg szobába - internet ide, internet oda - előszeretettel veszem le könyvespolcomról az évek alatt felszaporodó horgászattal, halakkal, természettel foglakozó könyveim valamelyikét. Az idei karácsony is hozott egy-két fagyokkal „megáldott” napot, így némi fahéjjal és szegfűszeggel elkészített forralt borral felvértezve merültem alá ismét a papírra nyomtatott irodalom klasszikus világába. Itt az I. részben, kissé rendhagyó módon, egy XVII. században íródott könyvhöz készítettem kedvcsinálót, azt remélve minél többen kaptok inspirációt az elolvasásához. Terveim szerint a további részekben a könyv érdekesebb témáit adom majd közre, itt a Horgász- Zóna „hasábjain…”

E história, elfogadom, talán nem éppen szokványos egy horgász magazinban. Vélem azonban, az emberi jellemünkkel szorosan összefonódó érzéseink, melyek sorsunkat formálják, mindannyiunk életét befolyásolják. E befolyásolások szoros részekén, nagy szerepet "vesznek maguknak" a vizek, vagy épp annak lakói. Ez az írás, egy valóban megtörtént eseményszálon alapszik, így én most, mint e história krónikása szerepelek csupán. Bevallom azonban, hogy némely esetben - mivel jól ismertem a körülményeket - saját gondolataim szerint írtam meg az alábbi történetet. Ezeket az "írói próbálkozásaimat" - ha netalán untatnak némely esetben - nézzétek most el nekem. Kedves olvasó, a téma komoly, helyezkedj most el kényelmesen és arra kérlek, olvasd el az alábbi sorokat...

Forrás: Körös-Horgász Szerző: ifj. Tószögi György (a szerző engedélyével)

Gabi őszinte leszek Veled! Egy darabig töprengtem, vajon lehetek-e megfelelő személy arra, hogy ebben a pár sorban szóljak rólad… Idézni akartam valami nagy írótól itt e sorok elején, aztán rájöttem, hogy ez sokkal személyesebb dolog kettőnk között! Olyan gyorsan történik minden! Gyorsan és nem mindig úgy, ahogy azt szeretnénk… Engem nem hagy nyugodni a gondolat… Két hete még… Most meg itt várunk hiába…! Várunk a haverokkal, igen, várunk a vízparton! Hétvégén, megyünk horgászni! Ugye tudod? Gabi ugye tudod? Nem mondhatsz nemet…

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek.” Petőfi Sándor / Magyar vagyok/