Lassan beléptünk október derekába és a mogorva ősz, mint minden évben most is, sárgába, vörösbe és megannyi színbe öltöztette a fák, bokrok lombruháját. Nem tagadom, nekem ez a hónap áll legközelebb a szívemhez. Ilyenkor az ember évről évre rácsodálkozik a természet gyönyörűségére, változatosságára. A színkavalkád némileg feledteti a horgásszal az elmúlni készülő természet zord valóságát. Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak fejemben miközben talpaim alatt hangosan ropogtak a fák elhullajtott, megszáradt levelei, lábaim lépten-nyomon a mély az avarba süppedtek. Gábor barátommal bájos kis vizek között kanyargott utunk mire elértük választott horgászhelyünket, a mocsai csukás tavat. Úgy döntöttünk kihasználjuk a fagyos, télbe hajló napok előtti utolsó napsütéses hétvégét.

Lassan újra elérkezett az október, a nagy csukák ideje. Ilyenkor márnázó botjaimat a sarokba támasztom, figyelmem újra a pergetés felé irányul. Az elmúlt évben teljesen új szemléletmódban kezdtem el horgászni ezekre a gyönyörű rablóhalakra. Bár, a régóta alkalmazott villantók és twisterek mindig jól adták a csukákat, a két kilós átlagsúlyt csak nagy ritkán sikerült túlszárnyalnom. Amióta viszont jelentős méretű, 13-15 centis műcsalikat kezdtem alkalmazni, több igen szép csuka is partra került általuk. Többek között fogtam egy négy és egy hat és fél kilós óriást. Kíváncsian vártam hát a rablóhal szezon kezdetét. Vajon, ha az elkövetkezendő pár hónapban kifejezetten nagy csalikat kötök majd fel zsinórom végére, sikerül további termetes példányokat horogvégre csalnom, vagy az utóbbi idők sikerei pusztán a szerencsén múltak? Erre a kérdésre bizonyára csak a szezon végeztével tudok csak választ kapni... vagy talán mégsem kell addig várnom?

Nincs még egy olyan ragadozóhalunk melynek megfogásához annyi fajta műcsalit lehetne bevetni mint a csuka horgászatánál. Támolygó-, körforgóvillantók, wobblerek, twisterek, gumihalak, legyek és számtalan nevenincs furcsa kreálmány a vízfelszíntől a fenékig. A csukák mindenre vevők, mindent megesznek. Ez a kíváncsi és agresszív természetük teszi horgászatukat olyan változatossá és széppé. A nagy műcsali kavalkád azonban a legnagyobb kihívást is jelenti egyben a horgász számára, mert gyakran csak egy konkrét csali működik...

Savage Gear azaz magyarra fordítva Vad Felszerelés. A pár éve még Magyarországon ismeretlen márka mára komoly elismerést szerzett a pergetők táborában. A név, és a mögé csoportosuló kiváló termékek azonban sokak számára még manapság is ismeretlenek. Talán azért, mert legtöbben tartunk az új márkáktól, és csak akkor vagyunk hajlandóak foglalkozni velük, ha mások kipróbálják, és pozitív tapasztalataikról számolnak be. Írásom elsősorban ezen óvatos felhasználóknak szól, de természetesen azoknak is ajánlom, akik már a Savage Gear felszerelések boldog és elégedett felhasználói.

Mivel ezen a hétvégén nem akadt horgásztársam, fürkészve keresgéltem az internetes térképen olyan horgászvizet, mely viszonylag könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. Szemem megakadt az almásfüzitői kavicsbánya tavon, amely közvetlenül a helyi vasútállomás mellett terül el. Nosza, már húztam is a bakancsot, ez lesz a megfelelő választás ezen a borongós szombaton. Fütyörészve szálltam le a vonatról, de a környéken nem láttam egyetlen tavat sem. Így betértem a Pléh Büfébe, ami a helyi szórakoztató alkalmatosság és az ott található martalócoktól kértem útbaigazítást: Hol is található az a bizonyos kavicsbánya tó? A válasz csak ennyi volt: Húúúúúú, hát jó messze. Ekkor kapcsoltam, hogy tulajdonképpen Almásfüzitő felső vasútállomáson kellett volna leszállnom, ami egy megállóval odébb van...

Lassan átlépett fölöttünk a vénasszonyok nyara, és beköszöntöttek a hűvös őszi idők, mikor már a nap gyenge sugarai nem képesek átmelegíteni a természetbe rendületlenül kijáró horgászember bőrét. A víz hőmérséklete napról napra csökkent és a felszín közelében bandázó apró halak egyszeriben kereket oldottak, alkalmas helyet keresve a jeges téli hónapok átvészelésére. Eljött hát a ragadozók hava, mikor a megritkuló táplálék utáni keresgélés kényszere kimozdítja az éhes csukákat rejtekükből. Ilyenkor érdemes felkeresni a vízi tigriseket rejtő tavakat, holtágakat és elővenni a horgászládából a jó öreg, fogak által megkoptatott vasdarabokat...