Szinte félig sincs a húzós kocsi, könnyedén pattogva veri fel a hajnali csendet a nyirkos talajú parton haladva. Egy táska, egy bot, egy orsó, egy ülő alkalmatosság, halkímélő eszközök, most bőven elég lesz. Ritka pillanatok egyike. Hiányérzetem azonban alaptalan, a mostani módszerhez minden adott, már csak az itteni óvatosan kapó, de robusztus halakat kellene valahogy becsapni... Talán ez lesz az eddigi legnehezebb horgászatom...

Elérkezett az új esztendő 2012. Az ember kissé pesszimistán kezd neki ennek az évnek, a hogászaton kívül, semmi jó dolog nem történik az országban. Sajnos leszögezhetjük, az egyszerű családok, emberek próbálnak megélni, de most nem egyszerű az élet. Akkor hát feledtessük a sok rosszat, egy január elejei pecával Rohács Peti és én.

Minap mondták nekem az üzletben: 'Még keszeget sem lehet fogni a folyón!' Nem akartam elhinni, és mint ahogy ki is derült, csak a megfelelő módszert kellett megtalálni!

Már majdnem véget ért a kérészek repülése. Nem mondom, hogy nem láttunk már nagyobbat, de ígéretesnek tűnő virágzás volt az idén. Állítólag ilyenkor nem érdemes a vízre menni, hiszen minden hal a felszínen röpködő, vergődő „bogarakat” szedi össze, és addig esznek, míg pukkadásig telve várhatják a következő esti lakomát. És valóban! Esténként megannyi halmozgás közepette sokan csapódnak be és próbálnak szerencsét. Általában sikertelenül. De nem úgy napközben! Ha jól választunk napszakot mindent a rendes kerékvágásban találunk. Egy ismerősöm keltette fel érdeklődésemet, miszerint az egyik kedvelt Szolnok fölötti folyószakasz kong az ürességtől. Már ami a horgászokat illeti…

A legtöbb horgász úszós készséggel kezdi el kergetni a halakat és sokan az első snecik, keszegek megfogása után sem szakadnak el ettől a módszertől. A kapás látványa külön élmény, a könnyű úszót kiemelő, vagy azzal gyorsan oldalra eliramodó és víz alá húzó hal megfogása bizony jobban megmarad az emberben, mintha alig észrevehető kis húzásokkal felakasztja magát a fenekező szerelék jókora horgára...