Az óriási kánikula ide vagy oda, újra Zóna kupa és újra Rab-tó! Amíg a mesterek Genfben küzdöttek egymással, egy hangulatos kis versenyen mi is megküzdöttünk a hőséggel és RAB-tó mesés halállományával – ami most is bizonyított. Átlagban közel 14 kilogrammnyi fogás esett egy versenyzőre, ám ennél részletesebb összefoglalót is készítettünk :)

„Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom” - írja a költő. Én sajnos nem mondhatom el ugyanezt magamról, hisz dunántúli gyerekként, lábam csak nagy ritkán érinti ezt a tájat. Pont ezen okból fogadtam el a szíves invitálást Lajos barátomtól egy Tiszafüred környéki magántóra. Ezt a két hektáros tavacskát a tulajdonosokon kívül mások nem horgásszák, így a lehetőség igen kecsegtető volt számomra, hogy életemben először próbára tegyem horgásztudásomat egy szűz vízen. Ugyanakkor az új tájak, új horgászbarátok megismerése is nagy lelkesedéssel töltött el. Így, már türelmetlenül vártam, hogy ezen a szikrázóan napsütéses tavaszi szombaton ráforduljunk a tóhoz vezető bekötő útra, hogy tanúja legyünk ennek a gyönyörűen karbantartott kis tavacska látványának.

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

Hol is kezdjem el? Már hónapokkal(!) a túra előtt, igen magas hőfokon „égtünk” a barátaimmal és szorgalmasan számolgattuk az indulásig hátralevő napokat. Aki hozzánk hasonló, fanatikus horgász az tudja jól, miről beszélek… a napi munka mellett, percenként eszedbe jut a víz, a hal és folytonosan tervezed magadban a kirándulás részleteit.

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Normális ember a tél beálltával visszavonulót fúj és a meleg szoba biztonságos rejtekében rendezgeti, tisztíthatja az év során megkopott felszerelését. Jómagam azon kevesek közé tartozom, akik önsanyargató módon télen sem rettennek vissza a horgászás kihívásától, hiszen a fagyos hónapok is lehetőséget nyújtanak rá, hogy a megfelelő módszerrel megtaláljuk az ilyenkor még táplálkozó folyami ragadozókat. Persze az ilyen vállalkozás néha a józan ész határait súrolja, vagy messze túl mutat azon, hiszen nem ritkán mínusz tíz-tizenöt fokos, csontig hatoló hidegben kell helyt állni a falatnyi sikerhez...