Tavaszi időjárás gyakran megtréfál minket és emiatt elég nehéz biztosra menni. Azért van egy kiskapu, ami sikerrel kecsegtethet! Mégpedig a lassú, relatív kistestű wobblerek vízközt húzva.

A ragadozóhalaink csodálatos világa az, amit szeretnék most elétek tárni. Horgászatuk igazi izgalom és élmény. Milyen izgalommal tölti el az embert pergetés közben az a tény, hogy bármelyik pillanatban rárabolhat a csuka és a környezet meg fog elevenedni. Vagy egy éjszakai harcsázás, netán süllőzés. Igazi misztikus lények, akikről nem kevés legenda is született. És „személyiségeikhez” nem kevés vízi szörnyeteg létezésének ténye is kötődött. Nem csoda, hiszen mind ragadozók. Az evolúció tökéletes érzékekkel és ügyességgel ajándékozta meg őket. Vadak, erősek, gyorsak, kíméletlenek, ezért is hívjuk őket abszolút ragadozóknak.

Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából…

Lassan egy teljes esztendő is eltelt már, mióta legutoljára a Balatonon jártam. Bizony itt kezdődött el minden. Még 8 éves sem voltam tán, mikor az állami üdülő stégén mogyorófa vesszőből faragott pálcámmal, úszós készséggel és paprikás polentával megfogtam életem első snecijeit. Ej, mekkorát fordult azóta a világ... a természetes éves családi üdülésből negyed emberöltő alatt méregdrága luxusszolgáltatás lett. Nem is csoda, hogy az idő múltával elmaradozott ez a program a naptáramból. Mégis újra és újra csábítgat magához a türkiz zöld tó, hiszen mesés élmények kötnek hozzá még ennyi év távlatából is. Itt cseperedtem horgásszá. Eleinte szerényebb eredményeket produkálva, majd egyre bővülő tapasztalattal felvértezve, szebbnél szebb halakkal ajándékozott meg engem ez a csodás víz. Türelmetlenül vártam hát, vajon mit tartogat számomra ebben az esztendőben. Biztos voltam benne, igen tudtam, hogy ismét kegyeibe fogad majd és elhalmoz kincseivel a magyar tenger ezen a forró nyári napon is.

Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára az északi Duna partján jártam. Az előző év sikertelensége után, úgy döntöttem, hogy újra meglátogatom a régen oly szép halakat adó kövezéses pályát. A komáromi híd régi ismerősként köszöntött a vízpartra érvén és a magányos pergetés sem tartott sokáig, hiszen Gábor hamarosan csatlakozott hozzám, hogy együtt fürkésszük ki az öreg folyó titkait. Szemügyre vettük, ki mit újított felszerelésében a tél során, majd egy rövid stratégiai egyeztetés után elkezdtük vallatni a rendkívül magasan álló Duna zavaros habjait. Kíváncsian vártam, hogy a tavalyi ínség után mit sikerül fogni ebben az esztendőben a lomhán hömpölygő folyamból.