Tisza-tó. Még csak másfél esztendő telt el azóta, hogy először próbálkoztam meg ezzel, a szülővárosomtól oly távoli vízzel, de időről időre újra magához csalogat a rejtélyes nádastenger. Igen nehéz terep ez és csak azon horgászok előtt nyitja meg halakban bővelkedő kincsesládáját, akik kellő tapasztalattal vágnak neki az erőpróbának. Ám, ilyenkor bármi előfordulhat, bármi megtörténhet, akárcsak más vadvizeken. Hatalmas csukák, és gyönyörű sügérek, balinok reményében idén is nekivágtunk a hosszú útnak Roland barátommal és fiával Marcellal, illetve Dani gyerekkel. A hajnali nap már a tározó egyik öblítő csatornáján találta kis csapatunkat. Körbenézve csodás látvány tárult elénk. A fák levelei már kezdtek sárgába fordulni és bizony a nádas is veszített imitt-amott sűrű zöld rengetegéből. Talán itt az ősz kezdete?

A vadonatúj SHIMANO AERLEX XT-A SPOD 7000 orsó bevezetésével, a SHIMANO cég, a nagyobb méretű orsók árát tette elérhetővé. Ez az újdonságként bemutatkozó, „éj-fekete színben pompázó”, gyönyörű darab, bizonyára sok pontyhorgász szívét rabul ejti.

Szeptember végén egy Mór környéki horgásztóra terveztünk látogatást, hiszen itt a tavalyi esztendőben gyönyörű süllőket kerítettünk horogvégre és engedtünk vissza barátaimmal. Keserű csalódásként ért minket a halőr köszöntése, hogy ha pergeti jöttünk, jobb, ha jegyet sem váltunk, ugyanis a tó egész ragadozó állománya le lett halászva előző ősszel és el lett adva. Persze, gondolom kellett a pénz az innen-onnan beszerzett újabb óriáspontyokra. Felháborítónak találom, hogy míg a horgásszal elhitetik, hogy C&R személetben, sportszerűen horgászik és visszaengedi zsákmányát a további növekedés, szaporodás érdekében, a tógazda év végén egyszerűen leszüreteli az állományt, hogy tovább duzzassza kizárólag nagyméretű pontyokkal telepakolt országos hírű tavát. De igazából nem szólhatunk egy szót sem, mert nekünk, horgászoknak ilyenek az igényeink...

Ha nyitott szemmel járunk, szinte lépten-nyomon horgászatra alkalmas vizekbe botlunk. Viszont sokszor hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elsiklani felettük. De van, hogy észre sem vesszük azokat… Pedig a hirtelen jött horgászatok tökéletes helyszínei ezek és általában csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. A csatornákról van szó. Kisebb-nagyobb vízfolyásokról (és itt nem a főcsatornákra gondolok), amik behálózzák az egész országot és olyan vidékeken is horgászati lehetőséget biztosítanak, ahol nem találkozhatunk természetes vizekkel.

Az asztali naptár bizony már alaposan „lefogyott”, az indulásunk napjára. Megmaradt, viseltes lapjai arra figyelmeztettek, hogy ha még menni akarunk horgászni, akkor igyekeznünk kell, mert nemsokára vége az évnek… Barátaimmal, előzetesen, mindösszesen abban reménykedtünk csupán, hogy legalább egy-két kapásunk lesz, a már alaposan lehűlt vízben…

Szeptember közepét írjuk. Számomra a márnaszezon lassan a végéhez közelít, de ezidáig egyetlen egy példányt sem sikerült elcsípni kedvenceim közül. Nemhogy nekem, de barátaimnak is nagyon soványan adta a Duna a halat ezen a nyáron. A szokatlanul alacsony vízállás és a perzselő meleg a mederben tartotta a harcos jószágokat. Rendületlenül jártunk ki a haverokkal, hátha a következő héten beindulnak a kapások, de nem. Pedig tavaly nem tudtunk még hibázni sem... Hiába, vannak márnás és kevésbé márnás évek a Dunán, de hogy az egész szezonban egy halat ne tudjak fogni? Adott volt hát a cél: nyakon csípni egy szép marcit, amit a blogon meg tudok mutatni az olvasóknak. Ilyen ínséges időben ugyanis minden fogás aranyat ér...