Sokszor mondogatjuk, hogy a feeder versenyző olyan a horgásziparnak, mint a Forma 1 az autóiparnak, azaz az innováció forrása. Egy öt órás verseny olyan intenzív igénybevétel, amely hatékonyan teszteli az új ötleteket, fejlesztéseket – legyen szó csaliról, végszerelékről, botokról vagy orsókról. Ezért mindig örülünk az olyan lehetőségeknek, amikor versenyzőkkel tudunk beszélgetni. Már régebben kialakult a jó kapcsolatunk a Dynamite team tagjaival, most volt idő arra is, hogy egy interjú keretében megosszanak velünk némi versenytapasztalatot, és természetesen a titkokra, praktikákra is kíváncsiak voltunk! Leültünk hát beszélgetni Páll Eőrssel és Kurucz Dáviddal, akiket az oldal rendszeres olvasóinak, és azoknak, akik a feeder versenyeket nyomon követik, nem kell bemutatni.

Olvasgatva a papír alapú és online horgász 'szaksajtót', azt látjuk, mintha a folyóvízi horgászat újrafelfedezése zajlana. Eddig nem lett volna eszközünk az erősebb sodrású vizek meghorgászásához? Ezen jót mosolyoghatnak a tősgyökeres tiszai, dunai pecások... A feeder bot csak egy választási lehetőség, sőt évek óta találhatunk a márkák kínálatában nagy dobósúlyú rezgőspicces botokat. Egy izgalmasabb lehetőség folyóvízi horgászathoz a külföldön csak 'márnás' botoknak hívott bottípus, ami igazából egy speciálisan átalakított pontyozó (népszerűbb nevén bojlis) bothoz hasonlítható. Ezen kívül 2013-ban már széles választékban visszatérnek a márkák kínálatába a régen megszokott 3 méteres fenekező botok, amelyek szintén a bojlis botok lerövidített verziójaként képzelhetők el. A Horgász-Zónában kifejezetten szeretjük a folyóvízi pecát, érdemesnek találtuk összefoglalni ebben az összeállításban a jelenleg elérhető horgászbot kínálatot ezekben a kategóriákban.

A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!

Lassan elülnek már a Mindenamifeeder Szuperkupa utórezgései is, ezzel együtt azonban az ott szerzett tapasztalatok is kikristályosodtak. Mostani témánk a feederezés emberi aspektusa, azok a dolgok, amiket kívülről nem látni… Biztos sokakat érdekel, min gondolkoznak, hogyan érzik magukat a versenyzők a verseny előtt és alatt. Mivel erről azért sajnos keveset olvasni, mintegy „hiánypótlásként”, megkérdeztük házi versenyzőinket, meséljenek egy kicsit a függöny mögötti dolgokról… A Horgász-Zóna csapata szektorgyőzelemmel a végső 3. helyet szerezte meg a Rab tavon rendezett Mindenamifeeder Szuperkupán.

Be kell vallanom, a közelmúltban megejtett délegyházi horgászat maradandó nyomokat hagyott bennem. Nagyon megfogott ez a nagy kiterjedésű, vadregényes környezet, a kitűnő feketesügér állomány és hogy a számtalan kapás nyomán lehetőség nyílik próbálgatni a különböző plasztik és felszíni műcsalis halfogó módszereket. Ez a tórendszer kitűnő gyakorló pálya a feka horgászattal most ismerkedő pergető számára és természetesen, mint legutóbb láttuk, minden dobásban benne rejlik a nagy hal lehetősége. Nem csoda, hogy türelmetlenül vártuk András és Máté barátaimmal, hogy végre megérkezzünk a kettes tó partján található szabad strandhoz, ugyanis a hajnali derengésben ezt a partszakaszt próbáltuk meg felderíteni először ezen a rendkívül forró, kánikulába hajló nyári napon.

Mindössze ekkora az a távolság, amivel kénytelen voltam megbarátkozni. Nem volt mit tenni, a felszerelés adott: a Middy White Knuckle rövid rakósbotja. A feladat (vagy inkább kívánság) is adott: halat szerettem volna fogni ezen a távolságon. Ahogy a botot bemutatva is taglaltam, sok fenntartásom akadt a felszerelést nézegetve. Ezek akkor sem hagytak alább, amikor már a horgászatokat tervezgettem. Két tavat szemeltem ki. Mindkettőnél meg volt az esély, hogy bizony csak üldögélésbe fulladnak próbálkozásaim. A fő problémát – amitől nem tudtam elszakadni – minden esetben a bot hossza okozta. Nem sok olyan helyet ismerek a környékünkön, ahol stabilan fogható bármilyen hal is ezen a távon. Talán a küsz, de a bot nem éppen az apróhalas horgászatra hivatott.