Mivel ezen a hétvégén nem akadt horgásztársam, fürkészve keresgéltem az internetes térképen olyan horgászvizet, mely viszonylag könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. Szemem megakadt az almásfüzitői kavicsbánya tavon, amely közvetlenül a helyi vasútállomás mellett terül el. Nosza, már húztam is a bakancsot, ez lesz a megfelelő választás ezen a borongós szombaton. Fütyörészve szálltam le a vonatról, de a környéken nem láttam egyetlen tavat sem. Így betértem a Pléh Büfébe, ami a helyi szórakoztató alkalmatosság és az ott található martalócoktól kértem útbaigazítást: Hol is található az a bizonyos kavicsbánya tó? A válasz csak ennyi volt: Húúúúúú, hát jó messze. Ekkor kapcsoltam, hogy tulajdonképpen Almásfüzitő felső vasútállomáson kellett volna leszállnom, ami egy megállóval odébb van...

Lassan átlépett fölöttünk a vénasszonyok nyara, és beköszöntöttek a hűvös őszi idők, mikor már a nap gyenge sugarai nem képesek átmelegíteni a természetbe rendületlenül kijáró horgászember bőrét. A víz hőmérséklete napról napra csökkent és a felszín közelében bandázó apró halak egyszeriben kereket oldottak, alkalmas helyet keresve a jeges téli hónapok átvészelésére. Eljött hát a ragadozók hava, mikor a megritkuló táplálék utáni keresgélés kényszere kimozdítja az éhes csukákat rejtekükből. Ilyenkor érdemes felkeresni a vízi tigriseket rejtő tavakat, holtágakat és elővenni a horgászládából a jó öreg, fogak által megkoptatott vasdarabokat...

Zoli barátommal az interneten éppen a csukapergetésről diskuráltunk. Mesélte, hogy ő rendszeresen jár az Által ér azon szakaszára horgászni, amelyik a Bánhidai Erőmű Hűtőtavába torkollik be. Mesélte, hogy főleg wobblerekkel próbálkozik, mire én felvetettem, hogy mi lenne, ha ki próbálná a jó öreg körforgó villantót. Á, nem bízok én benne... - volt a válasza, de pár nap múlva izgatottan hívott fel, hogy mégiscsak kipróbálta az általam ajánlott műcsalit és egy bő órás horgászattal nem kevesebb, mint hét gyönyörű csukát varázsolt ki ebből a vadregényes kis patakból. Nekem sem kellett több, következő hétvégén már együtt vágtunk neki ennek a lassan csobogó vadvíznek, hogy próbára tegyük szerencsénket.

Több, mint egy hónapig horgásztam a fővárosi betonrengetegben és már igencsak vágyódtam az igazi természet után, ahol a levegő olyan tiszta, hogy már szinte bántja a városi ember tüdejét és az őszi táj a szürkén túl, ezer meg ezer színben kápráztatja el a természetjáró szemét. Ilyen, és egyéb megfontolások alapján választottam következő horgászállomásként a Neszmélyi holtágat, amely a régmúltban számos élménnyel ajándékozott meg. Itt kezdtem el ismerkedni a dunai horgászattal és bár ez az egyik felén nyitott holtág állóvíznek minősül, rengeteg szép balint és csukát adott gyermekkoromban. Ebben az évben sem szándékoztam elhanyagolni ezt a csodás vizet, ami véleményem szerint az egyik legszebb horgászhely az egész országban.

A ragadozóhalaink csodálatos világa az, amit szeretnék most elétek tárni. Horgászatuk igazi izgalom és élmény. Milyen izgalommal tölti el az embert pergetés közben az a tény, hogy bármelyik pillanatban rárabolhat a csuka és a környezet meg fog elevenedni. Vagy egy éjszakai harcsázás, netán süllőzés. Igazi misztikus lények, akikről nem kevés legenda is született. És „személyiségeikhez” nem kevés vízi szörnyeteg létezésének ténye is kötődött. Nem csoda, hiszen mind ragadozók. Az evolúció tökéletes érzékekkel és ügyességgel ajándékozta meg őket. Vadak, erősek, gyorsak, kíméletlenek, ezért is hívjuk őket abszolút ragadozóknak.

Legutóbbi kalandozásunk a Veresegyházán található, Pamutipari horgásztavon ért véget. A remek peca után cimborámmal elhatároztuk, hogy hamarosan visszatérünk, és újra lecsapunk a csukákra. Azonban a megérkezés cseppet sem volt zökkenőmentes. Az indulást reggel 7:30-ra terveztük a szokásos tömegközlekedési eszközök bevonásával. A vonat már negyed kilenckor megérkezett az állomásra. A felszállás után a hangosbemondó kis türelemre szólított fel minket, zavar elhárítás céljából. Annyira siettek a MÁV-os dolgozók, hogy 9.40-körül fel tudtunk szállni egy vonatpótló buszra. Örömünk nem volt határtalan mivel csak egy darabig vitt minket a busz. Majd megint átszállás ezúttal a vonatra. Hát igen kalandos volt ez a kis reggeli túra, de 11 körül meg is érkeztünk a horgásztóhoz.