Az előző hétvégén átélt, intenzív csukástavon történő horgászat után, már türelmetlenül vártam, hogy végre egy igazi vadvízen eredjek a rablóhalak nyomába. Balázs és András barátommal hosszú autó utat tettünk már meg, mikor felbukkant a látóhatáron a Tisza tó nádasokkal szegélyezett víztükre. Ahogy végighaladtunk a töltésen, egymás utánjában suhantak el mellettünk az ígéretesnél ígéretesebb horgászhelyek. Bár, a novemberi táj zord, szürke ködpaplanba öltözött, mégis börtönéből szabadult sasként szárnyalt képzeletem, amint végigtekintettem a sejtelmes tájon. Tavasszal rendkívüli élményekben volt részünk ezen a csodás vízen, így türelmetlenül vártam már a következő találkozást a nádastengerrel. Alig fordult be kocsink a kiszemelt helyre, már szereltem is pálcámat és gyors léptekkel indultam meg az első állás felé.

Lassan lejár a csuka tilalmi ideje...íme egy kis kedvcsináló írás Darabos Tamás Zoltán barátunk tollából! Most, hogy térdig gázolunk a rablóhal szezonban, barátaimban felötlött az ötlet, mi lenne, ha egy népszerű csukás vízen tennénk tiszteletünket Várpalota környékén. Ismerem jól a kiszemelt tavat. Kötnek hozzá igen kellemes, és nem túl emlékezetes élmények is a régmúlt időkből. A tóban hemzsegnek a termetes csukák, akár az átlagos vizeken megszokott mennyiségnek a több tucatszorosa is megtalálható itt. Sok népszerű horgász szakíró jár ide bemutatni a csuka horgászatának csínját-bínját, hatalmas halakkal támasztva alá a felvázolt stratégiát. Nos, engem taszítanak ezek a körülmények. Véleményem szerint egy ilyen tavon a csuka horgászatáról nem sokat lehet megtanulni, hiszen minden törésen pihen egy szerencsétlen ragadozó, amit szezononként több tucatszor is megfognak. A csukákat óvó szigorú szabályok is visszásságot keltenek bennem, hiszen csupán a halak elamortizálódását lassító intézkedések szememben. Mégis beadtam a derekamat, táncba vittem az ördögöt, hiszen a srácok szomjazták a sikert és kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)

Sűrű, vastag ködfüggöny borult az októberi szürke tájra, olyan áthatolhatatlan közeget képezve, hogy alaposan meg kellett gondolnom minden lépésemet, miközben az öreg vasút rozsda lepte sínpárjai mellett bandukoltam. Hihetetlennek tűnt, hogy szinte az orrom hegyéig nem láttam a csípős hajnali párában. Ahogy a mai napra kiszemelt, mély vizű bányató felé közeledtem, az áthatolhatatlannak tűnő fehér fal egyre masszívabb lett, hogy a halőrbódét is csak a közvetlen közelébe érve pillanthattam meg. Nagyon ritkán horgászok ilyen körülmények közt, de kíváncsian vártam, a szokatlan időjárási jelenség talán vajmi meglepetéssel szolgál a nap folyamán. Első dobásaim a nagy semmibe röppentek, csak a víz csobbanásából hallottam, hogy a megfelelő helyen landolt termetes műcsalim. Mosolyogva gondoltam bele, ha netán most akasztanék egy szép halat, a partra emeléshez ki kéne tapogatnom, merre úszkál zsákmányom a vízben...

Lassan beléptünk október derekába és a mogorva ősz, mint minden évben most is, sárgába, vörösbe és megannyi színbe öltöztette a fák, bokrok lombruháját. Nem tagadom, nekem ez a hónap áll legközelebb a szívemhez. Ilyenkor az ember évről évre rácsodálkozik a természet gyönyörűségére, változatosságára. A színkavalkád némileg feledteti a horgásszal az elmúlni készülő természet zord valóságát. Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak fejemben miközben talpaim alatt hangosan ropogtak a fák elhullajtott, megszáradt levelei, lábaim lépten-nyomon a mély az avarba süppedtek. Gábor barátommal bájos kis vizek között kanyargott utunk mire elértük választott horgászhelyünket, a mocsai csukás tavat. Úgy döntöttünk kihasználjuk a fagyos, télbe hajló napok előtti utolsó napsütéses hétvégét.

Lassan újra elérkezett az október, a nagy csukák ideje. Ilyenkor márnázó botjaimat a sarokba támasztom, figyelmem újra a pergetés felé irányul. Az elmúlt évben teljesen új szemléletmódban kezdtem el horgászni ezekre a gyönyörű rablóhalakra. Bár, a régóta alkalmazott villantók és twisterek mindig jól adták a csukákat, a két kilós átlagsúlyt csak nagy ritkán sikerült túlszárnyalnom. Amióta viszont jelentős méretű, 13-15 centis műcsalikat kezdtem alkalmazni, több igen szép csuka is partra került általuk. Többek között fogtam egy négy és egy hat és fél kilós óriást. Kíváncsian vártam hát a rablóhal szezon kezdetét. Vajon, ha az elkövetkezendő pár hónapban kifejezetten nagy csalikat kötök majd fel zsinórom végére, sikerül további termetes példányokat horogvégre csalnom, vagy az utóbbi idők sikerei pusztán a szerencsén múltak? Erre a kérdésre bizonyára csak a szezon végeztével tudok csak választ kapni... vagy talán mégsem kell addig várnom?

"Hű micsoda karakter. Ez igen ez egy gyors bot. Űrtechnológia." - mondogatjuk a Horgász-Zóna boltjaiban az érdeklődőknek. Ez a mi véleményünk. E heti ajánlónkat viszont most Lőrincz Norbert írta, aki már élesben használta a DAM csúcsmodelljét. Ez az ő személyes véleménye, arról hogy igazából mit tud a DAM Futron 80gr-os pergető horgászbot.