Túl vagyunk az idei ősz első Tisza-tavi horgászkalandján, ám sajnos a tó nem azt az eredményt hozta számunkra, amire titkon számítottunk. A hirtelen jött tiszai áradás okán zavarossá változott a tározó fekete, tőzeges vize és csupán az eldugottabb, tisztább részekről sikerült pár méret körüli csukát kicsavarnunk. Előttünk állt azonban még egy hétvége, egy újabb esély a szépítésre. Vajon hét nap alatt mennyit javultak a horgászati lehetőségek?

Mivel ezen a hétvégén nem akadt horgásztársam, fürkészve keresgéltem az internetes térképen olyan horgászvizet, mely viszonylag könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. Szemem megakadt az almásfüzitői kavicsbánya tavon, amely közvetlenül a helyi vasútállomás mellett terül el. Nosza, már húztam is a bakancsot, ez lesz a megfelelő választás ezen a borongós szombaton. Fütyörészve szálltam le a vonatról, de a környéken nem láttam egyetlen tavat sem. Így betértem a Pléh Büfébe, ami a helyi szórakoztató alkalmatosság és az ott található martalócoktól kértem útbaigazítást: Hol is található az a bizonyos kavicsbánya tó? A válasz csak ennyi volt: Húúúúúú, hát jó messze. Ekkor kapcsoltam, hogy tulajdonképpen Almásfüzitő felső vasútállomáson kellett volna leszállnom, ami egy megállóval odébb van...

A süllő horgászatát körüllengő titokzatosság, a fajtára jellemző rejtőzködő életmód, sokunk számára teszi nemes ellenféllé e pompás ragadozót! Fogása álló és folyóvízen is remek kihívás, sportos, horgászemberhez méltó tevékenység. Jelenleg, ( 03.01-04.30) tilalmi ideje tart e halfajtának... addig is, olvassátok el Darabos Tamás szakírónk tollából, az alábbi történetet. Íme...

Március elején rendeztünk egy jó hangulatú pergetőversenyt az Arizóna horgásztavon. Hol? Igen a pontyhorgászok birodalmában most a csukahorgászoké volt a főszerep. Ezen a napon a pergetőké volt a horgásztó, csak a kíméleti területen maradt két bojlis társaság.

Javában nyár derekát tapostuk már, mikor beköszöntött hazánkba a pusztító trópusi kánikula. A hőmérő higanyszála hetekig negyven fok közelében szambázott, próbára téve embert és halat egyaránt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ezt az extrém meleget, rettentően igénybe veszi szervezetemet. Nem emlékszem rá, hogy gyermekkoromban ilyen forró nyarakat éltünk volna meg, szárazsággal és aszályokkal kísérve... talán a globális felmelegedés érezteti ilyen gyorsan hatását? Könnyen meglehet, hogy pár évtizeden belül kukorica helyett narancsot és fügét termeszthetünk földjeinken és nílusi sügérre horgászunk majd tavainkban. Komolyra fordítva a szót, meg kéne érteni ezeket a figyelmeztető jeleket és reagálni rájuk, míg nem késő. :o( Folyóink is megsínylették a csapadékhiányt. A Duna igen alacsony szinten csordogált csupán, amit nem igazán kedvelek, mert ilyen körülmények között nekem keservesen szokta adni a halat.

Mivel jelenleg is tart e nemes ragadozó fogási tilalma, így arra gondoltunk, Ti is szívesen olvastok itt a Zóna magazinban egy jó kis csukás történetet. Most, Darabos Tomi barátunk jóvoltából, még ha csak virtuálisan is, de legalább mindannyian újra "csukázhatunk..." Jó szórakozást mindenkinek!