Lassan beléptünk október derekába és a mogorva ősz, mint minden évben most is, sárgába, vörösbe és megannyi színbe öltöztette a fák, bokrok lombruháját. Nem tagadom, nekem ez a hónap áll legközelebb a szívemhez. Ilyenkor az ember évről évre rácsodálkozik a természet gyönyörűségére, változatosságára. A színkavalkád némileg feledteti a horgásszal az elmúlni készülő természet zord valóságát. Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak fejemben miközben talpaim alatt hangosan ropogtak a fák elhullajtott, megszáradt levelei, lábaim lépten-nyomon a mély az avarba süppedtek. Gábor barátommal bájos kis vizek között kanyargott utunk mire elértük választott horgászhelyünket, a mocsai csukás tavat. Úgy döntöttünk kihasználjuk a fagyos, télbe hajló napok előtti utolsó napsütéses hétvégét.

Lassan múltak a napok a tilalmas időszak alatt. Bár ilyen-olyan pecára találtam lehetőséget, az igazi kedvencek, a csukák és süllők, most a fajfenntartás ösztönének éltek. Türelmetlenül vártam már, számolgattam a napokat, mikor jön el az április, hogy végre újra krokodilvadászatra indulhassak. És elérkezett a bolondok napja! Innen is - onnan is szállingóztak a hírek, szépen fogják a csukát az ismerősök ebben a szokatlanul nyárias időben. Nekem sem kellett több, Gabesz és Jani barátommal útra kerekedtünk és egyik kedvenc dunai holtágam felé vettük az irányt. A vízállás tökéletes volt és a korai párás hideget is gyorsan felváltotta a melengető napsütés. Érzetem, ez a nap sikerrel kecsegtet. A kocsiból kiszállva nagy lélegzetet vettem, teleszívtam tüdőmet az ártéri erdő friss levegőjével. Végre itt vagyok, harcra készen és halszagot érzek a levegőben! Jó napunk lesz ma, tudom... :o)

Minden embernek szüksége van egy olyan dologra, ami az önkifejezés eszköze lehet számára és ebben megtalálja azt, amit keresett. Ez a dolog lehet bármi akár munka, hobbi, sport és még sorolhatnám. Nekem a horgászat ilyen meg a zene és a fotózás. Azt hiszem szükségünk van olyan dolgokra, ami fejleszti az ember személyiségét és önkifejező képességét. Visszajelzéseket kapunk a külvilágtól legyen az pozitív vagy negatív töltetű. Bármilyen jellegű produktumot készítünk mások értékelni fogják. Ezért remélem, hogy megnézi a kedves olvasó a cikkhez tartozó amatőr kis videót is.

Lassan lejár a csuka tilalmi ideje...íme egy kis kedvcsináló írás Darabos Tamás Zoltán barátunk tollából! Most, hogy térdig gázolunk a rablóhal szezonban, barátaimban felötlött az ötlet, mi lenne, ha egy népszerű csukás vízen tennénk tiszteletünket Várpalota környékén. Ismerem jól a kiszemelt tavat. Kötnek hozzá igen kellemes, és nem túl emlékezetes élmények is a régmúlt időkből. A tóban hemzsegnek a termetes csukák, akár az átlagos vizeken megszokott mennyiségnek a több tucatszorosa is megtalálható itt. Sok népszerű horgász szakíró jár ide bemutatni a csuka horgászatának csínját-bínját, hatalmas halakkal támasztva alá a felvázolt stratégiát. Nos, engem taszítanak ezek a körülmények. Véleményem szerint egy ilyen tavon a csuka horgászatáról nem sokat lehet megtanulni, hiszen minden törésen pihen egy szerencsétlen ragadozó, amit szezononként több tucatszor is megfognak. A csukákat óvó szigorú szabályok is visszásságot keltenek bennem, hiszen csupán a halak elamortizálódását lassító intézkedések szememben. Mégis beadtam a derekamat, táncba vittem az ördögöt, hiszen a srácok szomjazták a sikert és kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)

A fagyos március okán sorra dőltek dugába horgászatra irányuló terveim, hiszen emberemlékezet óta nem látott hóviharok, hófúvások és zord hideg tette élhetetlenné országunkat. Hiába, ember tervez, isten végez... nem csoda, hogy a csuka fogási tilalom lejártával könnyebbnek hitt célpontot választottunk Jani és Soma barátaimmal egy sekély, gyorsan átmelegedő csukástó képében. Ám, hiába a könnyű pálya és a benne élő rengeteg rablóhal, pár lekövetésen kívül nem tudtunk felmutatni egyebet fél napnyi dobálás után. Egyedül Somának sikerült egy kiló körüli csukeszt partra parancsolnia 19 centis wobblert cincálva. Elgondolkodtató, hogy mit meg nem támadnak ezek a fránya ragadozók. Összességében, mégis többet vártunk a szezon első napjától. Lógó orral és megtépázott önbizalommal ültünk be kocsinkba, hogy hazafelé vegyük az irányt.

Lassan átlépett fölöttünk a vénasszonyok nyara, és beköszöntöttek a hűvös őszi idők, mikor már a nap gyenge sugarai nem képesek átmelegíteni a természetbe rendületlenül kijáró horgászember bőrét. A víz hőmérséklete napról napra csökkent és a felszín közelében bandázó apró halak egyszeriben kereket oldottak, alkalmas helyet keresve a jeges téli hónapok átvészelésére. Eljött hát a ragadozók hava, mikor a megritkuló táplálék utáni keresgélés kényszere kimozdítja az éhes csukákat rejtekükből. Ilyenkor érdemes felkeresni a vízi tigriseket rejtő tavakat, holtágakat és elővenni a horgászládából a jó öreg, fogak által megkoptatott vasdarabokat...