November beköszöntével nem csupán a kabátunkat húzzuk egyre szorosabbra magunkon, de sokan már a felszereléseiket is pihenőre utasítják ilyentájt, és így megmarad a fűtött szoba kedves nyugalma, ahol az interneten vagy épp egy-egy magazin lapjain keresztül zajlik tovább a vízparti élet... De nem mindenkinek!

Annyi sok szó esik a longcast feederezésről, az extra-heavy, távdobó rezgőspicces horgászatról, hogy azt hiheti bárki, ez a FEEDER-ezés. Nem igazán... jöjjön most egy hangulatos írás a partközeli feederezésről!

Egy augusztusi napon Misi barátommal közös pecára szántuk el magunkat. A horgászat helyének az egyik kedvenc tavamat, az Aranypikkely horgásztavat választottuk. Mostanában nem voltam itt, mert a város másik felén van... Viszont mivel a haverom arrafelé lakik és ma az én kocsimmal mentünk, szóval át kellett volna mennem a városon így is úgy is. Nem vagyok az a nagyon korán kelő típus így csak 8 órakor indultam. Method feederezést terveztünk, a felszerelést is ez alapján pakoltam be a táskákba. Magammal vittem a kedvenc picker botomat és két feedert, mert úgy beszéltük, hogy az egyik botommal Misi horgászik, a kis picker meg elég lesz, mert a magas parton leszünk és nem kell messzire horgászni. Etetöanyagnak csak a szokásossal készültem, az XM 11 és XM 12 került a csomagtartóba. Indulásnál kicsit elcsodálkoztam az időjáráson de ha már elindultunk, menjünk!

Egész héten készültem erre a napra, és látva, figyelve a társak eredményeit, egy nagyon jó horgászatra volt kilátásom. Nagy Róbert, vagy ahogy sokan ismerik, "BLACK CAP Robi" ajánlatára, egy teljesen új irányba terelődött az etetőanyag választásom. Mint utólag kiderült nem véletlenül, mi több nem is eredménytelenül, na de haladjunk csak szépen, sorjában…