A minap egy kedves barátom kért tőlem tanácsot, mert egy megbízható, nyeletőfékes orsót szeretett volna magának vásárolni. A telefonban aztán hosszasan taglalta az elvárásait. Ezek között olyanok szerepeltek, mint: nagyméretű fém dob, megbízható nyeletőfék rendszer, relatív kicsi súly, megfizethető ár, hogy csak a legfontosabb feltételeket említsem. Rövid gondolkodás után elmondtam a véleményemet és barátom figyelmébe ajánlottam az OKUMA POWER-LINER 865-öt! Azt mondta, hogy még nem is hallott róla… Ez így igaz, ez az orsó nem kapott sose nagy reklámot a magazinokban, de érdemes megismerni, ahogy majd mindjárt kiderül a következőkben.

Pontban délután 17.00-kor pattanok be az autómba! Darabos Tomi ötig melózik és a megbeszélt helyen, a Lehel piac sarkán fog várni negyed körül… Őrület van! A múlt héten több mint harminc(!) jó kapást „kapott” a NAGY DUNÁN! Végre kezd jó lenni a víz, jönnek is a hírek: beindultak a nagyobb keszegek és a márnák! Barátom invitálását egy jó kis délutáni-koraesti pecára, egyszerűen nem tudom és nem is akarom visszautasítani. A Duna plaza mellől, a horgász centrumból indulok, és pár perc múlva, Tomival kiegészülve, már a délutáni forgalomban araszolunk a város belseje felé!

Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára az északi Duna partján jártam. Az előző év sikertelensége után, úgy döntöttem, hogy újra meglátogatom a régen oly szép halakat adó kövezéses pályát. A komáromi híd régi ismerősként köszöntött a vízpartra érvén és a magányos pergetés sem tartott sokáig, hiszen Gábor hamarosan csatlakozott hozzám, hogy együtt fürkésszük ki az öreg folyó titkait. Szemügyre vettük, ki mit újított felszerelésében a tél során, majd egy rövid stratégiai egyeztetés után elkezdtük vallatni a rendkívül magasan álló Duna zavaros habjait. Kíváncsian vártam, hogy a tavalyi ínség után mit sikerül fogni ebben az esztendőben a lomhán hömpölygő folyamból.

Valahogy a nyár sem az igazi már, sóhajtok fel és a hőmérő higanyszálát kémlelem újra. Harmincnyolc és fél fokot mutat. Ez még rendben is van, de a közben rendszeresen kitörő viharok iszonyatos erővel dühöngenek, mintha ezzel jelezné a természet: nincs minden rendben… Koránt sincs! A város izzik, az emberek egykedvűen „vánszorognak” ide-oda, míg a szerencsésebbek valószínűleg vakációjukat töltik valahol, távol a fővárostól. Egy erős kávé után - amitől persze újra hőhullámok öntenek el – de végre már, fokozatosan kiélesedő gondolatok közepette, az M3-as autópályán tempósan haladok hazafelé. Amikor a hatvani lehajtót elhagyom, a rádiót lehalkítom, a múlt heti horgászat élményei jelennek meg a gondolataimban. Hogy is történt…?

2012. augusztus 11-én 24 órás páros verseny lesz az Energofish - Rab horgásztó közös szervezésében, melyre már kb.1,5 hónapja készülök – sokáig még csak gondolatban. 1 héttel a verseny előtt azonban úgy döntöttem, hogy tartok egy edzésnapot megnézni, milyen etetőanyagok és csalik működnek mostanában ezen az intenzíven telepített vízen ilyen nagy kánikulában. Az edzésre augusztus 5-ét vasárnapot választottam, a hét legmelegebb napját.

Nemrég jártam Londonban, és természetesen betértem egy horgászboltba is. Feltűnt, hogy a feeder botok között nézelődve nem az idehaza megszokott választékot találtam. Sem a holland, sem a japán gyártók termékei nem voltak jelen, helyette különféle Middy botok pihentek az állványokon. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek, azzal magyaráztam, hogy az Angolok előszeretettel vásárolnak angol dolgokat, lásd: Rover, Jaguár sőt Opelt is, amennyiben Wauxhal van ráírva :) Bár azon elgondolkodtam, mivel ennek a módszernek Ők a kitalálói, nem lehet véletlen, hogy ennyire favorizálják ezt a márkát. Mostanáig kellett várnom, hogy utána tudjak járni mi lehet a Middy botok angliai sikere mögött. Múlt héten szólt Zoli, a Horgász-Zónából, hogy megjött a Middy új botja, ha akarom, kölcsön ad tesztelni egyet a hétvégére. Természetesen akartam :)