Biztosan nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, imádom a horgászatot. Közhelyek helyett a miértre a válasz : szeretem feszegetni a határaimat. Nézzük úgy az egészet mint egy igazán élvezhető videó játékot. A játék célja egy igazán kapitális hal kifogása, megszerzése, mely minden horgász nagy álma ugyebár...

Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés! Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlis tóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki.

Smogora Balázs a Pesti Zóna csapatát erősíti. Vele, így nap, mint nap találkozhattok a tizenharmadik kerületi horgász üzletben, ahol segítőkész és szakértő hozzáállásával, egyre többeteknek tud a segítségére lenni. Most azonban, valódi terepen, azaz a tóparton töltött el egy szűk hétvégét, ahol testvéreivel közösen eredt, az őszi pontyok nyomába... Fogadjátok tőle a következő beszámolót!

Akinek horgász a pasija, könnyen azon találja magát, hogy ő is horgászik. Vagy nem? :) Hát én igen! Szeretnék megosztani veletek egy rövid történetet, amelyben leírom, hogyan is kezdtem el én a horgászatot.

Az asztali naptár bizony már alaposan „lefogyott”, az indulásunk napjára. Megmaradt, viseltes lapjai arra figyelmeztettek, hogy ha még menni akarunk horgászni, akkor igyekeznünk kell, mert nemsokára vége az évnek… Barátaimmal, előzetesen, mindösszesen abban reménykedtünk csupán, hogy legalább egy-két kapásunk lesz, a már alaposan lehűlt vízben…