2012. szeptember 12.
Darabos Tamás Zoltán
Az Omszki és a Bokodi tó után úgy döntöttem, hogy próbára teszem szerencsémet egy újabb népszerű, jelentős fekete sügér állománnyal rendelkező tavon, a délegyházi tórendszeren. Próbáltam előzetesen magamba szívni minden fellelhető információt a helyszínről, de általában úgyis minden a vízparton szokott kiderülni... Gábor barátommal reggel nyolc óra magasságában érkeztünk a helyszínre. Ami rögtön szemet szúrt nekem, az a csodás környezet, a hatalmas vízterület és az üdülő házakkal, buja növényzettel körülölelt labirintusos vízpart. Elindultunk hát vaktában a tó körül, hátha találunk néhány ígéretes helyet, ami talán egy - két derék pisztrángsügért is rejteget számunkra...
2013. november 29.
Darabos Tamás Zoltán
Szeptember végén egy Mór környéki horgásztóra terveztünk látogatást, hiszen itt a tavalyi esztendőben gyönyörű süllőket kerítettünk horogvégre és engedtünk vissza barátaimmal. Keserű csalódásként ért minket a halőr köszöntése, hogy ha pergeti jöttünk, jobb, ha jegyet sem váltunk, ugyanis a tó egész ragadozó állománya le lett halászva előző ősszel és el lett adva. Persze, gondolom kellett a pénz az innen-onnan beszerzett újabb óriáspontyokra. Felháborítónak találom, hogy míg a horgásszal elhitetik, hogy C&R személetben, sportszerűen horgászik és visszaengedi zsákmányát a további növekedés, szaporodás érdekében, a tógazda év végén egyszerűen leszüreteli az állományt, hogy tovább duzzassza kizárólag nagyméretű pontyokkal telepakolt országos hírű tavát. De igazából nem szólhatunk egy szót sem, mert nekünk, horgászoknak ilyenek az igényeink...
2013. január 30.
Darabos Tamás Zoltán
Lassan újra elérkezett az október, a nagy csukák ideje. Ilyenkor márnázó botjaimat a sarokba támasztom, figyelmem újra a pergetés felé irányul. Az elmúlt évben teljesen új szemléletmódban kezdtem el horgászni ezekre a gyönyörű rablóhalakra. Bár, a régóta alkalmazott villantók és twisterek mindig jól adták a csukákat, a két kilós átlagsúlyt csak nagy ritkán sikerült túlszárnyalnom. Amióta viszont jelentős méretű, 13-15 centis műcsalikat kezdtem alkalmazni, több igen szép csuka is partra került általuk. Többek között fogtam egy négy és egy hat és fél kilós óriást. Kíváncsian vártam hát a rablóhal szezon kezdetét. Vajon, ha az elkövetkezendő pár hónapban kifejezetten nagy csalikat kötök majd fel zsinórom végére, sikerül további termetes példányokat horogvégre csalnom, vagy az utóbbi idők sikerei pusztán a szerencsén múltak? Erre a kérdésre bizonyára csak a szezon végeztével tudok csak választ kapni... vagy talán mégsem kell addig várnom?
2010. május 11.
Nagy Róbert
A mobilom fél 3 –kor „nyekereg”, korán kelünk ma is. Bátyám már a konyhában „lélegzi be” a tűzforrón gőzölgő, ám még ihatatlan feketét. Különleges ez a májusi reggel, a természet lusta álmából, hirtelen virág illatú, friss, hívogató „tündérré” változik a hajnali esőtől felázott országúton. A Tiszára indulunk, talán már csukott szemmel is levezetnék kedvenc folyómra, hamar eltelik az 50 perces út.
2013. február 07.
Darabos Tamás Zoltán
Lassan beléptünk október derekába és a mogorva ősz, mint minden évben most is, sárgába, vörösbe és megannyi színbe öltöztette a fák, bokrok lombruháját. Nem tagadom, nekem ez a hónap áll legközelebb a szívemhez. Ilyenkor az ember évről évre rácsodálkozik a természet gyönyörűségére, változatosságára. A színkavalkád némileg feledteti a horgásszal az elmúlni készülő természet zord valóságát. Ilyen és efféle gondolatok kavarogtak fejemben miközben talpaim alatt hangosan ropogtak a fák elhullajtott, megszáradt levelei, lábaim lépten-nyomon a mély az avarba süppedtek. Gábor barátommal bájos kis vizek között kanyargott utunk mire elértük választott horgászhelyünket, a mocsai csukás tavat. Úgy döntöttünk kihasználjuk a fagyos, télbe hajló napok előtti utolsó napsütéses hétvégét.
2011. október 07.
Darabos Tamás Zoltán
Nagyszerű dolognak, tartom, hogy az internetes fórumok nyomán, a hasonló érdeklődésű horgászok, és blogolvasók között gyakran baráti kapcsolatok születhetnek és ennek eredménye képen közös megmozdulások, horgásztúrák is szerveződnek. Lám, ha az intelligencia felül kerekedik a világháló névtelenségén, milyen nagyszerű dolgok is kisülhetnek a végén. Régóta megfigyeltem, hogy a különböző típusú írásaimra más-más olvasói csoportok reagálnak. A dunai vadvízi írásokat figyelemmel kísérő horgászok talán a legaktívabb társaság, így nem volt kérdéses, hogy előbb utóbb össze jön egy össznépi horgászat az öreg folyó hátán.