A karácsony szinte úgy múlt el, hogy meg sem álltam. Na jó, a családi körben eltöltött nyugodalmas órák, az otthon melege, békét hoztak valamelyest kavargó lelkembe. Azonban, december 25-én már újra a vízen, vagyis a Tisza folyó partján voltam! Apámmal makacsul kerestük a menyhalakat, de mindhiába… A váratlan, és azóta is tartó, évszakhoz képesti enyhe idő, nem hozta meg a szerencséket. Ott, az agyagos partoldalban, a gyönyörű folyó parton – megmondom őszintén - nem is bántuk annyira, hogy nem fogunk…

Már régóta terveztünk egy újabb nagyhalas horgásztúrát, amely a májusi sikereket felidéző élményekkel ajándékozhat meg minket. Nem gondoltuk azonban, hogy ez a már annyira várt program, a nyár talán legperzselőbb hétvégéjére fog esni. A jósolt kánikula és a 38 fokos hőmérséklet ismeretében, talán balgaságnak tűnt a Római tó gáti szakaszát választani horgászhelyül, hiszen itt a közelben sem egy épített horgászállás, sem egy kóbor fa nem található, ami árnyékával menedéket nyújtana a kíméletlen napsugaraktól.

Júliust írunk, úgy érzem, hogy nem birok itthon ülni és csak olvasni a horgászmagazint. Hívtam is horgászbarátaimat, hogy van-e kedvük lenézni velem egy közeli bányatóra. Mindenkitől nemleges válasz érkezett, ezért megfordult egy gondolat a fejemben, ami egyfolytában azt súgta: indulj egyedül! Hát rendben, ha nem jön senki, akkor kora reggel fél hatkor indulás… Ez így is történt, már öt órakor nem bírtam magammal és elkezdtem a horgász elemózsiát előkészíteni. Fél hatot ütött az óra, és én már indultam is.

Horgászbarátommal és ZÓNÁS csapattársammal, Csákó Robival, már régebb óta terveztük a visszatérést egy számunkra „oly kedves” bányatóra. A 24 órás rövidke túránk egyéb apropóját, a ZÓNA PATRONOK élesben való tesztelése adta, nameg a nyár végi, utolsó hosszú hétvégét se szerettük volna csakúgy elpazarolni…

Kétnapos horgásztúránkat pár órás pihenővel szakítottam meg csupán, de álmomból arra riadtam, hogy valaki harcsát kiált a stégen. Erre a szóra a medve kimászott a barlangjából, hogy felmérje az erőviszonyokat. Ez első ami szemet szúrt nekem, a távolban gyülekező felhők garmadája. Hát ebből bizony vihar lesz rövid időn belül... nem is csoda, hogy Kocikának harcsát sikerült fognia, hiszen szinte az összes eddigi bajuszosomat vihar előtt, vagy frontos időben sikerült elcsípni. Ilyenkor megmozdulnak a harcsák a légnyomásváltozás hatására.

Kezd sötétedni és a tó felszínét most apró fodrok díszítik, táncolva búcsúztatják a lassan teljesen eltűnő fénysugarakat. Hárman ülünk a parton. Székeinkbe süppedve, mozdulatlan jelzőinket bámuljuk némán. Nagy sokára Ádám töri meg a csendet: Srácok! Iszunk egy forró teát? Robi persze helyesel, miközben egy újabb réteg ruhával „gazdagítja” a magán lévő arzenált. EXTREME CARP TOUR 2011… végre itt vagyunk!